Skip to content
Egyesület
2014. szeptember 19. ,
Találatok: 1178


Mióta játsszák a kosárlabdát?


Article Pic
Krasznai Tibor


 
  Sok-sok kiváló szakmai anyagot olvashatunk a kosárlabda bizonyos területeiről, de úgy gondoltam, hogy nem árt, ha egy kicsit visszakanyarodunk a gyökerekhez. Mindig lesznek íjfú titánok, akik először olvasnak erről a sportról és bizony tudniuk kell, hogy ki is volt Naismith tanár úr vagy akár azt, hogy a nagyon régi időkben bizony a csapatkapitány az életével fizetett egy vereségért. Ezért vettem a bátorságot és könnyen olvasható formában igyekeztem megírni, ami leginkább nem is a felnőtteknek, hanem a gyerekeknek szól. Bízom benne, ha ezt a szülők elolvassák, akkor megmutatják gyermeküknek is. 
   
  1891-ben a massachusettsi Springfieldben a kanadai születésű James Naismith tanár úr agyából pattant ki a gondolat, hogy gyümölcskosarat a galéria falára felerősítse. Tanítványait arra biztatta, hogy ebbe próbálják beledobni a labdát. Az iskolaszolga nem kis bánatára, nekik ugyanis minden „kosár” után a létrán felmászva kellett lehoznia a labdát. Biztosan ő találta ki, hogy ki kellene vágni a kosár fenekét. Mekkora találmány, és minő igazságtalanság, hogy az iskolaszolga neve feledésbe merült... Az első bemutató mérkőzés 1891. december 21-én játszották le.      
  Naismith tanár úr felfedezésének eredetiségét nem csorbítja, de történelmi tény, hogy a kosárlabda ősét Közép-Amerikában a Yucatán félszigeten élő tolték indiánok már ezer évvel ezelőtt játszották. Cortez spanyol hódító a XVI. században egy papok által játszott labdajátékkal találkozott. A játék alapterülete kettős T alakot mutatott. A játékosok a T kiszélesedő részen álltak fel. A pirosak, a nappal pártiak, a jók a déli, a feketék, az éj pártiak, a rosszak az északi oldalon.     
  Érdekes, hogy a Chicago Bulls színei, a piros és a fekete, ennek az ősi szembenállásnak a békés feloldásával lettek népszerűek.      
  A pálya nyugati és keleti oldalfalába középen, több mint 7 méter magasan egy-egy tollaskígyóval díszített, kb. 45 centiméter átmérőjű körgyűrűt erősítettek függőlegesen (!). Ezen a lyukon kellett egy súlyos gumigolyót átdobni. Egy egykori indián „kosaras” vallomása a játékról: „Ha labdázunk, nem szórakozásból tesszük, mert ez szent dolog, és aki rosszul játszik, azt megbünteti a játékok istene, aki figyeli a játékosokat, és látja, ha valaki megsérti a szabályokat.”      
  Nekünk már nagyon nehéz elképzelni ezt a világot, amelyben a mi szeretett kosárlabdánk vallási célokat szolgált. Minden indián törzs más-más istent tisztelt a labdában, és a játék áldozat bemutatásával fejeződött be. Még a kegyetlen Cortez is megdöbbenve emlékezik meg egy kosárlabda- mérkőzés eredményhirdetéséről. A vesztes csapatkapitány szívét kitépték, és felajánlották a napistennek. A játék egy kosár eléréséig tartott, ami a méretek miatt érthető. Így is órákig tartott egy-egy mérkőzés.      
  Később enyhültek a szabályok. Elmaradt az áldozatbemutatás, de egy furcsa szabály évszázadokig fennmaradt. A győztes dobást elérő játékos igényt tarthatott a nézők ruháira, ékszereire. Egy egykori krónikás epésen jegyzi meg, hogy a győztes dobás után a nézők pillanatok alatt eltűntek és bezárkóztak házaikba.      
  Manapság, talán okulva az ősi bliccelők találékonyságán, a jegyszedők a mérkőzés előtt fosztják meg a nézőket- Amerikában 50-100 dollárjuktól is.     
  Az istenek helyett pedig játékvezetők vigyázzák a játékot. Százoldalas szabálykönyv rendelkezik a játék minden egyes részletéről. Ne ijedjetek meg, ezek a szabályok közben könnyen megtanulhatók. A kosárlabda szabályai négyévente változnak, de a feltaláló által megadott öt alapelv száz éve irányadója a szabályalkotóknak. 
1. Ezt a sportot gömbölyű labdával, kézzel játsszák.
2. Labdával a kézben nem szabad menni, futni. 
3. Minden játékos ott helyezkedik a pályán, ahol akar. 
4. A játékosok között nem lehet erős tesi érintkezés. 
5. A cél labda kosárba juttatása.
  
 A Springfieldi tornaterem karzatára erősített első kosár 10 láb magasan állt (3,048 méternek flelt meg). Ez az egyetlen eredeti méret, amelyet eddig még sikerült megmenteni a kosárlabda reformereitől.      
  Az ősök, a pionírok azóta sokszor megreformált kosárlabdáját több millió gyerek játssza naponta szerte a világon. A fiúk után a lányok, az egyetemisták után a fiatalabbak is kedvet kaptak a játékhoz. Gomba módra szaporodtak a csapatok. A vetélkedés vágya létrehozta a különböző bajnokságokat. A nemeket és korcsoportokat szétválasztották, és nemzetközileg egységes szabályokkal tették versenyzésre alkalmassá a kosárlabdát.      
  A játék hamarosan az egész világon elterjedt. Egymás után alakultak a nemzeti szövetségek, rendszeressé váltak az olimpiai, kontinens- és világversenyek. Az 1936-os berlini olimpián négy világrész 22 csapata nevezett. Magyarország kezdettől fogva a sportág élvonalában szerepelt, mind férfi-, mind női versenyeken. 

Forrás: Gyímesi János: Kosár?..JÓ! (1998)   

Krasznai Tibor
Edző


Advertisement
 
Advertisement