Skip to content
Óbudai Mini Kupa
2017. június 10. , 14:00 ND. forduló Óbudai Mini Kupa
Találatok: 2261


22-0: Veretlenül bajnokok a Farkasok!

Újlaki Farkasok _ Békási Delfinek
84 63


Helyszín: Kaszás Csarnok
Vezette: Korompai Zsolt, Szántó Dániel, Kovács Gedeon
Nézőszám: 100
Csapatok 1. 2. Félidei büntető 3. 4. Végeredmény
Újlaki Farkasok 14 26 6 11 27 84
Békási Delfinek 16 5 8 22 12 63
Beszámoló a mérkőzésről
Article Pic
Boldog bajnokok
1. félidő
Két mérkőzés plusz még egy kis szünet a meccs előtt, de végül elérkezett, amire úgy vártunk: a mindent eldöntő ütközet. Ellenfelünk a kiváló erőkből álló Delfinek csapata volt, akik arra készültek, hogy az ÓMK történetének legfiatalabb győztes edzőivé koronázzák Lóci bácsit és Bence bácsit. Mi pedig szerettük volna feltenni az i-re a pontot és veretlenül megnyerni az Óbudai Mini Kupát, ami két évvel ezelőtt a Rókáknak már egyszer sikerült. A közönség döntőhöz méltó hangulatot varázsolt a csarnokba, zúgtak a kürtök, peregtek a dobok és zengett a taps. Úgy látszott, hogy ehhez a Delfinek már hozzá vannak szokva, magabiztosabban mozogtak az első perctől kezdve. Mi egy kissé inkább megzavarodtunk a zajtól, és sokszor fejetlenül, a tanult és annyit gyakorolt játékunktól eltérően játszottunk. Kevésszer tudtuk megoldani, hogy az emberünk ne kapja meg a labdát, támadásban pedig nem tudtunk gyors kosarakat szerezni a túlzottan sok pattogtatás és az elkapkodott, rosszul kivitelezett dobások okán. Még így is fej-fej mellett haladt a két csapat, hol ők, hol mi voltunk előnyben. A negyed vége a békásiaknak sikerült jobban, így az első nyolc percet 16:14-re megnyerték. Szörnyű volt, hogy a nagy zajban nem tudtam segíteni a csapatnak, képtelenség volt túlkiabálni a szurkolókat. Megpróbáltam ülve kivárni, hogy magunkhoz térjünk. Az egyetlen időkérési lehetőség sem tudott igazán nagy változást hozni. A második negyedben aztán varázsütésre megváltozott minden. Pazarul oldottuk meg azt, hogy ne kapjon labdát az emberünk. Nagyon megszenvedtek a Delfinek minden egyes bedobásnál, rengetegszer mi hoztuk el a labdát ezekből a helyzetekből. A szerzett labdákból játszani tudtuk azt a gyors, passzolós kosárlabdát, amit tanulunk, és amit talán az idén mi tudtunk megoldani a legjobban. Négy és fél perc alatt vágtunk egy 14:0-s rohamot. Ekkor jött az első Delfin kosár. A negyed hátralévő részében is elképesztő fölényben játszottunk hitetlenül bátor és agresszív védekezésünknek és jó lepattanózásunknak is köszönhetően. Végül egy negyed alatt 21 pontot vertünk a világoskékekre.

2. félidő
A büntetőzés egy picit gyengébben sikerült, mint az elődöntőben. Hat találatunkat Marcinak, Petinek, Zazinak, Ambrusnak, Bencének és Botinak köszönhettük. Szép volt! Sajnos a Delfinek pontosabban céloztak, így két ponttal közelebb kerültek hozzánk.  

Reménykedtem, hogy az első ötösünk magára talál, de a harmadik negyed nem rólunk szólt. Rengeteg hibát követtünk el támadásban, számos rossz döntést hozva. Sokszor olyan volt, mintha teljesen elfelejtettünk volna tájékozódni a pályán, így csak elvétve tudtuk érvényesíteni a nekünk fekvő játékstílus. Védekezésben szintén komoly gondjaink voltak, egyszerűen nem tudtunk mit kezdeni a végül 23 pontig jutó 6-os lánnyal, de a 10 pontot hozó 8-as fiú is igen sok borsot tört az orrunk alá. Fejben teljesen elfáradt ez a sorunk, így elolvadt az addig biztosnak tűnő előnyünk. Hat pontos vezetéssel vágtunk neki a szezon utolsó nyolc percének. Bíztam benne, hogy lesz erőnk még egyszer akkorát védekezni, mint a második negyedben. Jól is indult a dolog, két gyors kosárral újra tíz pont volt ide. Látszott, hogy egyre fáradunk, rengeteget futottunk egész nap, a dobásaink elkezdtek kijönni a gyűrűből, így a következő percekben csak tartottuk az előnyt. A negyed közepén aztán eljött a mélypont, 5 pontra zárkóztak a Delfinek néhány szép akciót követően. Minden értünk szurkoló szíve összeszorult, hiszen abszolút benne volt a meccsben, hogy innentől minden az ellenfelünkről fog szólni. De a mi fiaink nem akartak veszíteni. Valahonnan előszedték az utolsó erőtartalékaikat, a Delfinekből pedig úgy látszott, hogy mindent kivett a felzárkózás. Újra tudtunk labdákat szerezni, újra tudtunk futni és újra betaláltunk a végén. Az utolsó három és fél percet egy 19:3-mas rohammal hoztuk le. A nézőtérről zúgott a „BAJ-NOK-CSAPAT! BAJ-NOK-CSAPAT!”, a gyerekek pedig azzal az igazi, őszinte örömmel ünnepeltek, ahogyan csak ők tudnak. Megható volt ezt végignézni, tudván azt, hogy mennyit dolgoztak ezért, és hogy a szüleik mennyi áldozatot hoztak értük. Hálás vagyok azért, hogy ezt megélhettem. Különleges élmény marad ez egy életre.

Összegzés
Először is az ellenfelünknek és az őket felkészítő edzőkollégáknak és a csapatuk mögött álló szülői tábornak szeretnék gratulálni. Mindannyian érezzék magukat győzteseknek, mert úgy teljesítettek az első perctől kezdve. Le a kalappal! Másodszor a Farkas szülőknek szeretnék gratulálni azért, hogy ilyen szuper gyerekeket neveltek. Nem csak azoknak, aki ma játszhattak, mert ez a siker mind a 24 gyerkőc érdeme. Sőt, azoké is, akik a korábbi években velünk dolgoztak, hiszen velük együtt teremtettük meg azt az értékrendet, amely szerint ma működünk és dolgozunk. Köszönöm mindazoknak, akik eljöttek és szurkoltak nekünk. Bízom benne, hogy sokáig örömmel gondolnak majd vissza erre az izgalmakban bővelkedő 4x8 percre. Micsoda meccs volt, azt a mindenit!

Bár az első sorunkon felülkerekedett az ellenfél, végig keményen küzdöttek mind a hatan. Boti nagyon vezér akart lenni, Peti zokszó nélkül küzdött és harcolt sérülten, Ambrus és Dani vetődtek, cikáztak a pálya mindkét végén, Milán és Domi is megtettek mindent azért, hogy a lehető legjobban teljesítsünk. Az ő áldozataikért a második sorunk „arathatta le” a babérokat. Milus volt a mérleg nyelve, szemfüles megszökéseivel és pontos dobásaival karriercsúcsot hintett, mellette jó pár lasztit elcsent ellenfelétől. Bence számolatlanul szedte a lepattanókat, dobta előre a labdákat és dobott egy-két olyan extra kosarat is a többi mellé, ami után mindenki csak fogta a fejét. Martinnak volt a legnehezebb dolga, hiszen az ellenfél pontgyárosát fogta. Kiválóan oldotta meg ezt a könyörtelenül nehéz feladatot, emellett ő is sok pontot szerzett és rengeteg gólpasszt adott. Zazi, Benedek és Marci nélkül sem játszottunk volna ekkora fölényben a két második negyedben. Az ő embereik szinte labdát sem kaptak, levegőt is alig! Emellé még a támadásokat is segítették, hol pontokkal, hol jó passzokkal. Összegezve tehát csapatként voltunk erősebbek idén minden ellenfelünknél. Boldogan tehettük fel az éves teljesítményünkre a koronát, veretlenül nyertük a 2016/2017. évi Óbudai Mini Kupát. Az érmeket és kupával készített fotókat nézegesse mindenki jó sokáig, és jusson eszetekbe minden apró dolog, amin együtt keresztülmentünk. A bajnokcsapat névsora: Bazsa Gergely, Bethlen Zsolt, Bibók Bence, Demeter-Nyitrai Dávid, Fülöp Máté, Fülöp Vince, Jurányi Benedek, Jurányi Borbála, Magari Hunor, Magyar Dominik, Orosházi Milán, Orosz Márton, Orvos Péter, Ozsvald Dominik, Patrik-Pirk Martin, Rejtő Apor, Sárváry Dániel, Seres Milán, Szakolczai Botond, Szeberényi Benjamin, Taivainen Bence, Tóth Ambrus, Tóth Zalán és Vona Kristóf.  

A Farkasok csapata története során először hódította el a bajnoki trófeát. Negyedik szezonom ez a gárda mellett, és elmondhatom, hogy évről érvre egyre jobbak és jobbak lettünk. Ez mind nem valósulhatott volna meg a munkámat a kezdetektől támogató szülői közösség nélkül, akiknek ezúton is hatalmas köszönet mindenért, amit a csapatért és a gyerekekért tettek. Ilyen háttérrel könnyű dolgozni, a köztünk kialakult partneri viszonynak hála, egy remek közösség jött létre.

Szokásomhoz híven végezetül azoktól búcsúzom, akik többet már nem húzhatják fel a Farkasok mezét. Hunor idén csatlakozott hozzánk, sajnos különböző szerencsétlen egybeesések okán kevesebb időt tölthetett közöttünk, de amikor velünk volt, mindent megtett a csapatért. Máté és Zsolti szintén újoncok voltak. Mindketten szorgalmasan edzettek az első perctől kezdve, és emellett példásan is viselkedtek! Hatalmasat fejlődtek az év során, bízom benne, hogy sokáig őrzik majd a köreinkben szerzett szép emlékeket. Szép jövő állhat előttük. Domi két szezont töltött velünk. Mindig nagyon figyelt, mindig nagyon szorgalmasan edzett. Ennek köszönhetően a Tornyok színeiben is képviselhette a csapatot és az egyesületet. Mindig mindent beleadott, amikor a Farkasokról volt szó. Zazi már régi motoros, három évig járt közénk. Még most is emlékszem, hogy az első edzése után édesapja mit mondott nekem. :) Huh, mennyi idő telt el azóta! Ő is mindig szorgalmas volt és keményen küzdött a csapatért. Reménységként is szerzett tapasztalatot, és a Kaszás Mini életbe is belekóstolt. Igazán megérdemelte, hogy bajnokként búcsúzzon. Ugyanez mondható el Benedekről is, aki Zazival egy időben kezdett kosarazni. A kezdetektől fogva az egyik legfegyelmezettebb és legszorgalmasabb Farkas volt. Meg is lett ennek az eredménye, hiszen ő is Reménység, majd Kaszás Mini lett. Büszke tagja annak a csapatnak, amely idén az ország legjobb csapatai között szerepelt. Boti tavaly csatlakozott hozzánk. Remélem, nem haragszik meg, ha azt mondom, hogy bár nem a legnagyobb termetű játékosunk, mégis hatalmas szíve van. Egy komoly sérülést maga mögött hagyva tért vissza közénk augusztusban, manapság erősebb, mint valaha. Igazi vezérré vált, akire az edzéseken mindig „szárnysegédként” számíthattam. Odafigyeléssel és tisztelettel terelgette mindig a fiatalabb társait. Mondanom sem kell, hogy Reménység és Kaszás Mini. A legjobbak közül. Peti egy másik ÓMK csapatban kezdett kosarazni, majd tavaly szeptemberben váltott Farkas mezre. Az első perctől figyelemreméltó teljesítményt nyújtott. Szavak helyett inkább tettekkel operált a csapat sikeréért. Benne is elképesztő küzdőszellem van, mindig a legjobbjára törekszik, a döntő napján hősként harcolt „fél lábbal is”. A tisztesség kedvéért leírom, hogy ő is Reménység volt, majd Kaszás Mini. Labdával az egyik legügyesebb. Végül jöjjön a rangidős, Martin. Sosem felejtem a kis szemüveges elsős kifiút, aki szinte velem egy időben érkezett a csapathoz. Amikor először labdát fogott nálunk, már olyan volt, mintha egy harmadikost látnék. Szinte úgy még nem is tartottam, Farkas edzést, hogy ő ne lenne a csapat tagja. Fura lesz majd ezután. Az ügyessége mellé kivételes gyorsaság és szorgalom párosult, aminek köszönhetően a korosztályában egyike az egyesület legjobb játékosainak. Már másodikosként Reménység volt és harmadikosként Kaszás Mini. Idén a Kaszások All-Star Dzsemborin ő képviselte az ÓMK csapatokat, egyedüli fiúként. All-Star lett az ország legjobb csapatait felvonultató MKOSZ rendezvényen is. Mindezt példaértékű hozzáállásának is köszönheti.

Amint látható, 9 különleges fiútól búcsúzunk. Hiányozni fognak mindannyian. Sok sikert kívánok nektek az élet minden területén. Remélem, hogy mindig jó érzéssel gondoltok majd vissza a Farkas éveitekre, a csapatra, az edzések, versenyekre és meccsekre.  

Feladtuk magunknak a leckét a következő szezonra. Nem volt még csapat, amely meg tudta volna védeni a bajnoki címét. Legyünk hát mi az elsők! Kalandra és munkára fel! Menjen mindenki augusztusban edzeni, aki csak tud. A többiek is ezen lesznek, ne maradjunk le már az elején! Aztán szeptembertől számítok mindenkire a maradók közül. Addig is jó nyarat mindenkinek! Hajrá Farkasok és köszönöm!

 
Pontszerzők
(a névre kattintva az adatlap jelenik meg)



Medve Milán
edző
Kapcsolodó videó:


Az utolsó pillanatok




Advertisement
Advertisement
Advertisement