Szombat reggel folytathattuk a Kenguru Kupa szereplésünket. A legutóbbi fordulóban két győzelemnek köszönhetően most a B-csoport küzdelmeiben vehettünk részt. Nem titkolt célunk az újabb feljutás volt, de tudtuk, hogy nagyon nehéz nap áll előttünk. A PAFC csapata legutóbb legyőzött bennünket. Akkor gyakorlatilag két játékosukkal egyáltalán nem tudtunk mit kezdeni, rájuk a kezdettől fogva igyekeztünk komoly figyelmet fordítani. Az első negyedben szépen védekeztünk, ellenfelünk csak büntetőkből tudott kosarat szerezni, összesen négy pontig jutottak. Támadó oldalon nem tudtunk ehhez hasonlóan remekelni, de így is hárommal többet dobtunk náluk. A második negyed nem ment olyan jól a védekezés, és a ziccerek mellett a büntetőkkel is gondban voltunk, így a PAFC megfordította a meccset.

Tizenkettőből hét büntit vágtunk be a szünetben, ezzel egy ponttal közelebb kerültünk. Jó volt látni, hogy minden fiú igyekezett koncentrálni és helyesen végrehajtani a dobásokat, így kellene ezt mindig. A második félidő elején volt egy kis megingásunk védekezésben, így további négy ponttal nőtt a hátrányunk. Miután rendeztük a sorokat hátul, egy kicsit vissza tudtunk kapaszkodni, de a negyed vége így is 34:30 oda. A negyedik negyed második percétől nagyon elkaptuk a fonalat és egy 11:0-s rohammal öt pontos előnyre tettünk szert. Minden összejött ekkor. Ellenfelünk időkérése nem tett jót nekünk, ritmust vesztettünk, kapkodni kezdtünk és az utolsó fél percre visszaadtuk nekik az előnyt. Szerencsére csak egy ponttal vezettek, amikor 20 másodperccel a lefújás előtt időt kértünk. Megbeszéltük, hogy mit szeretnénk csinálni a hátralévő rövid időben, és a fiúk fegyelmezetten végre is tudták ezt hajtani. „Sajnos” viszonylag hamar kosarat tudtunk dobni, ezért az ellenfélnek még kb. 14 másodperce maradt egy visszatámadásra, de nagyon igyekeztünk és kicsit a szerencse is mellénk állt, így már nem tudtak kosárra dobni és győztünk!

Végre egy igazán kiélezett meccsen tudtunk győzni! Többször lehettünk volna már hasonló helyzetben, de valahogy nem jutottunk el odáig, hogy egy, a végéig szoros meccset tudjunk játszani. Most figyeltünk és hajtottunk végig, ezáltal újra sikerült a hibáinkon felülemelkedve diadalmaskodni. Fontos volt, hogy a két húzóemberüket 8-8 ponton tudtuk tartani. Legutóbb ők igencsak túljártak az eszünkön. Nagy értéke a mérkőzésnek, hogy a hibák ellenére a fiúk végig fejben a meccsen voltak, és az elrontott dolgokat próbálták minél előbb kijavítani. A bemelegítéstől kezdve a meccs végéig a játékra figyeltek. Ilyen idén még nem igazán volt. Cserébe a végén még a szerencse is mellénk állt. „Végre Milán bácsit is láttuk örülni!” – mondta Gergely Patrik. Igen. Annak örültem, hogy a múlt hét után, és a hétközi edzőmeccset követően, ahol nem igazán értük el az általam elvárt szintet, újra túl tudtunk lépni a saját árnyékunkon. Ez mutatja azt, hogy (még ha kis lépésekkel is) haladunk valamerre, és hogy van értelme annak, amit csinálunk. Akarjatok magatoktól még többet! Haladjunk sokkal nagyobb lépésekkel előre! Ennél ti még sokkal, sokkal többre vagytok képesek! Hajrá Kaszások!