Vasdárnap ebédidőben játszottuk első meccsünket a Kenguru Kupa 5. fordulójában. Sajnos a héten betegségek tizedeltek minket, de így is ki tudtunk állni 11-en erre fordulóra, aminek nagyon örültem! Már a bemelegítésnél látszott, hogy ellenfelünk csapata kisebb, fiatalabb és tapasztalatlanabb játékosokból állt, mint a miénk, így remek gyakorlásnak ígérkezett a második, nehezebb összecsapásra. Azonban sajnos nem úgy kezdődött a meccs, ahogy elképzeltem. Igaz, sorra szereztük a labdákat, de a ziccerek állandóan kimaradtak. Talán ez lehet az oka annak, hogy "csak" 18 pontot tudtunk dobni ebben a negyedben, azért mondom, hogy csak, mert szinte tényleg egy palánkra játszottunk. A második alakulat már kicsit összeszedettebb volt a befejezéseknél is, védekezuésben pedig maradt az intenzitás, így ebben a negyedben már 28 pontot szorgoskodtunk össze, kiemelném Botit aki ehhez 18-at tett hozzá egymaga! 

A félidei büntik nem mentek rosszul, de azért még messze vagyunk a jótól. Ötöt tudtunk bevágni a 11-ből Botinak, Bencének, Csaninak, Petinek és boninak hála, ez eggyel keveseb volt mint ellenfelünké. A második félidőben pontra pontosan ugyanaz történt, mint az elsőben, így további hozzáfűzni valóm nem nagyon volt, reménykedtem, hogy a második meccsen kicsit már jobban fogunk koncentrálni a befejezéseknél.

Az első negyed sok elhibázott lehetőségei után a srácok nagyon elégedetten és jókedvűen jöttek le a pályáról, mondván, hogy ezt a meccset már megnyertük. A jókedvvel nincs is semmi baj, de nem hiszem, hogy egy ilyen meccsen az lenne a fő célunk. Igen, lényegében már akkor eldőlt, hogy a meccset megnyertük, de nekünk ennyi tényleg elég egy ilyen csapat ellen? Úgy gondolom, hogy ha mindenki fejlődni szeretne nem szabad a legkisebb céloknál megállni! Folyamatosan újabbakat kell kitűznünk magunk elé, főleg az ilyen meccseken! Ezen a meccsen szerintem akár 120 pontot is dobhattunk volna, de sajnos a 100 sem sikerült, pedig milyen jó lett volna, ha a végén azon izgultunk volna, hogy ki hozza a tortát, nem pedig azon, hogy egyáltalán meg lesz-e a 100 pont. Remélem a jövőben a hasonló meccsekhez így fogunk hozzá állni és akkor ígérem a tortázás sem marad el! Egyébként természetesen jár a dícséret a fiúknak, jó volt látni a sok sárga-fekete kosarat és annak külön örülök, hogy sokszor önzetlenül, remek passzokkal szolgáltátok ki egymást! Csak így tovább, hajrá Tornyok!