Az őszi szünet kezdetén intettünk ideiglenes búcsút kollégánknak, Keresztesi Dávidnak, aki a spanyol fővárosba utazott néhány hónapra. A világjárvány okozta helyzet miatt a tervezettnél rövidebb volt a tanulmányi kirándulás, de Dávid bá’ igyekezett ezt is hasznosan tölteni. Talán előre még ő sem gondolta, hogy a kosárlabda az ottani mindennapjainak is a része lehet.

 

 

Merre jártál az elmúlt hónapok során?

 

Keresztesi Dávid: Az Erasmus+ program keretén belül tanulmányi úton vehettem részt Madrid egyik legnevesebb egyetmén, pontosabban az Universidad Autónoma de Madrid égisze alatt működő sporttudományokkal és egészségfejlesztéssel foglalkozó képzésén ebben a szemeszterben. A kint töltött három és fél hónap alatt volt szerencsém megismerni Spanyolország fővárosát, valamint néhány környező gyönyörű városban is jártam (Segovia, Toledo, San Ildefonso).

 

 

Milyen most ott az élet és a sportélet?

 

KD: Sajnos a világjárvány az Ibériai-félszigetet sem kímélte, a viszonylag magas esetszámok miatt Magyarországhoz hasonló korlátozásokkal kellett együtt élnünk, de szerencsére ezektől függetlenül nem állt le sem a közösségi, sem a kulturális, sem pedig a sportélet. A kosárlabda edzések és mérkőzések maszkban, nézők nélkül és a további alapvető egészségügyi intézkedések szigorú betartásával zajlottak. Azonban még így is szerencsésnek éreztem magam, hogy ilyen körülmények között is pattoghatott a labda a sportközpontokban.

 

 

Sikerült a kosárlabdával is foglalkozni?

 

KD: Igen, főképp az első hónapokban tudtam rendszeresen edzéseket látogatni, sajnos januárban a koronavírus harmadik hulláma, az 50 éves távlatban példátlan hóvihar és a vizsgaidőszak nehezítette a dolgomat. Azonban két helyi egyesületet mélyrehatóbban is megismerhettem. Egy ideig párhuzamosan edzettem a C.B. Atocha Salesianos és a Club Baloncesto Pizarro felnőtt csapatában, később az utóbbinál sikerült megragadnom, és az utánpótlás-nevelés munkálataiban is részt vehettem a fiú gyermek csapat segédedzőjeként.

 

 

 

 

Mesélj kicsit a klubról és a kapott feladataidról! Milyen tapasztalatokat gyűjtöttél?

 

KD: A Pizarro egy évvel a Kaszások előtt, 1992-ben alakult, és jelenleg közel 300 taggal rendelkezik. Minden utánpótlás korosztályban nyújt képzést fiúk és lányok számára egyaránt, akik a madridi bajnokságban versenyeznek, a felnőtt férfi csapat pedig a főváros első osztályú ligájában indult ebben az idényben. Rövid tartózkodásom miatt én csak az edzéseken tudtam részt venni, azonban mind játékosként, mind pedig edzőként új élményekkel és szakmai tapasztalatokkal gazdagodhattam. Sok újdonság ért az edzések felépítése, irama és a játékosok/edzők mentalitása tekintetében is, de számos azonosságot is véltem felfedezni az ottani és az itthoni kosárlabdában.

 

 

Elégedettek voltak a munkáddal?

 

KD: Mivel még nem beszélem perfektül a nyelvet, ezért ez mindenképp nehezítette a dolgomat az érvényesülésben, de a játékosok és kollégák türelmével, nyitottságával és segítségével sikerült leküzdeni ezen akadályokat és egyben fejleszteni a nyelvtudásomat. A klub által megjelentetett cikk és a visszajelzések alapján úgy gondolom, hogy mindkét fél profitálni tudott a közös munkából, ennek legalább annyira örültem, mint az újonnan szerzett tudásnak. Ezért ezúton szeretném még egyszer megköszönni a spanyoloknak a szíves fogadtatást és természetesen a Kaszások vezetőségének, hogy lehetővé tették számomra a programban való részvételt!

 

 

FORDÍTÁS: KÖSZÖNJÜK SZÉPEN, DÁVID! Tegnap búcsúztunk Keresztesi Dávidtól, aki a fiú gyermek csapatunk segédedzője volt, és a férfi felnőtt csapatunk játékosa. Dávid néhány hónapot töltött nálunk, ezalatt számos kosárlabda élménnyel gazdagodott, most pedig visszatér hazájába, Budapestre. A fiú gyermek csapatunkkal töltött utolsó edzése után ajándékba kapta a klub hivatalos pulóverét és készült egy közös kép a csapat tagjaival, így egy kellemes emléket vihet haza magával a C.B. Pizarronál töltött időszakról. A klub részéről köszönjük Dávidnak azt az erőfeszítést és odaadást, amelyet a gyermek és az idősebb korosztály edzéseire is fordított. Nagyon szépen köszönünk mindent és örömmel látunk viszont!

 

 

 

Tudtad követni az itthoni történéseket?

 

 

KD: Igen, a jelenlegi helyzetben a kevés jó dolog közül az egyik az, hogy sokkal egyszerűbbé és minőségibbé vált a virtuális kapcsolattartás, ennek köszönhetően tudtam tartani a kapcsolatot a kollégákkal, barátokkal és az egyesületben történtekről sem maradtam le, sőt viszonylag sok lehetőségem volt szurkolni a kaszás csapatoknak az online, élő közvetítéseknek hála! Persze az élmény nem volt ugyanolyan, mint élőben, de legalább nem szakadtam el teljesen a klubtól és a barátaimtól. Már nagyon várom, hogy keddtől újra munkába állhassak!