Óbudai KA:
Szántó 10/3, VARSÁNYI 12, SAFRANKA 10/3, ORBÁN 18/3, Csocsán 4
CS: Vasali 4, Léh 4, Chabot 2, Dobossy 2, Katona DNP

Harmadszori nekifutásra tudtunk végre elutazni Hódmezővásárhelyre, a csoportrangadóra, ahol a csoportunk egyik, ha nem a legerősebb riválisa teljes csapattal várt ránk.
Nálunk, Dobossy és Safranka hosszabb kényszerpihenőt követően, 1-2 edzéssel a háta mögött, játékra jelentkezett, de a másfél héttel ezelőtti Pécs-meccsen kifejezetten jól teljesítő csapatunkból Bulyovszky, Konta és Pirint is kidőlt. Így újfent messze voltunk a legerősebb összeállításunktól, de az a 10 játékos, aki hadra fogható volt, elszántan ült be a buszba az indulásnál.

Egész jól kezdődött a mérkőzés számunkra, annak ellenére, hogy a hazaiak jól dobtak, jól játszottak az elején, kreatív megoldásokkal, jó támadásépítésekkel tartottuk magunkat. Színvonalas volt a játék, szép kosarak születtek, a vásárhelyiek pörgették a játékot, nagy tempót diktáltak, amit bírtunk is az első negyedben.
Próbáltunk sűrűn cserélni, hogy gyengébb fizikai állapotban lévő játékosaink bírják a tempót, a második negyedtől azonban ez már nem jött össze. Továbbra is viszonylag jó helyzeteket dolgoztunk ki, de elkezdtek kimaradozni a dobásaink, és hátul is lyukasabbá váltunk. Csocsán és Léh sok hibát vétettek védekezésben, míg ellenfelünk továbbra is nagy elánnal és elismerésre méltóan jól játszott. Fokozatosan elkezdtek ellépni tőlünk. A könnyű gólok számában is komoly differencia volt ekkor már a két csapat között, elsősorban a lassan, vagy egyáltalán nem visszazáró Szántó-Varsányi duó lelkén szárad az rengeteg gyorsindítás, lerohanás, amiből kosarakat kapva 10 pont feletti különbség alakult ki a szünetre.

Fontos volt a harmadik negyed eleje, abból a szempontból, hogy merre indul el a meccs. Bár nagyon igyekeztünk, és az első percekben feljebb is jöttünk, a negyed közepén, főleg a sokasodó eladott labdáink miatt megint a vásárhelyiek akarata érvényesült. 17 pontos hátrányban kétesélyes volt a dolog, egy nagyobb zakó is benne volt a meccsben ekkor, ha szétesünk. De a fiúk a másik lehetőséget választották és egy csupaszív védekezésre alapozva megkezdték a felzárkózást. Jól működött a zónánk ebben a periódusban, a hazaiak is visszaestek, alig-alig tudtak betalálni, így látótávolságon belülre kerültünk és meg is nyertük a harmadik etapot.
Safranka a hosszú kihagyás után támadásban most kevesebbet tudott hozzátenni, de igazi vezéregyéniségként űzte-hajtotta társait és példás védekezéssel hatalmas érdemei voltak abban, hogy meg tudtunk újulni. Látszik, hogy ilyen téren is sok minden ragad rá a felnőttek között.
Jól reagáltunk a hazaiak védekezés váltásaira is, és egy értékes produkcióval, úgy, hogy szinte minden játékosunk hozzá tudott tenni a játékunkhoz, egészen -5 pontra be tudtunk jönni két és fél perccel a vége előtt. Ekkor egy viszonylag üres dobás kimaradt, amiből ráadásul demoralizáló leindítás kosarat kaptunk és így elszálltak a győzelmi esélyeink. De, legalább voltak, mert ezen a meccsen ez is nagy szó volt!

Jó meccset játszottunk, amelynek sok-sok pozitívuma akadt. Idegenben egy erős(ebb) ellenfél ellen ez így kifejezetten tisztességes teljesítmény volt, ami nagyon biztató!
Főleg az első félidőben jelentkező védekezésbeli kihagyások, egy pár ki nem kényszerített eladott labda, ill. Vasali – most megint rossz mentalitású, önbizalom hiányos, – dobóteljesítménye hátráltatott minket a még jobb eredmény, netán egy bravúr elérésében.
Egyszer majd biztos lesz olyan is – persze, ha egyáltalán végigmegy a szezon, – hogy legerősebb vagy ahhoz közeli összeállításban, netán még jó formában is tudjunk kiállni egy mérkőzésre. Mindenestre, a szezonban eddig még pályára nem lépő, eddig sérüléssel bajlódó kulcsemberünk, Dócs visszatérése egyre közeleg, míg a hasonló cipőben járó Sebők,ill. a nemrégiben az U-16 válogatott edzőtáborába is meghívott, és ott „megkoronáztatott” Korompay is lassan a rendelkezésünkre állhat.