Óbudai Kaszások: NÉMETH 7, Seres 6, Horváth 1, Kőszeghy 4, Sárváry, Orosházi 5, Szabó 1, Herbák 6, Jarkas 10, Krajcsi 1, Goór 5, Gergely 1.

Pihenő nélkül következett a nehéz feladat, fel kellett állni a padlóról az ellen a Honvéd ellen, akikkel pár hete már játszottunk egy ismerkedős mérkőzést. Tudtuk, ahogy abból nem szabad kiindulni, de jó mentalitással és hajtós védekezéssel abszolút reménykedhettünk a győzelemben ellenük is, csakúgy, mint bárki ellen. Ismét csak néhány percig tudtunk jobban játszani, ezt követően rossz felfogásban támadtunk és gyengén védekeztünk. A második negyedben még ennyire sem sikerült felvenni a kesztyűt, elúszni látszott az amúgy nyerhetőnek tűnő derbi.

A büntetőzés sem hozott áttörést, ismét hat találatunk lett.
12 pontos mínuszban voltunk a harmadik negyed kezdetén. Gyorsan feljöttünk 7 pontra, innentől azonban nem volt átütő erő bennünk. Hibáinkból ismét kaptuk az indításokat. Hátra nem voltunk hajlandóak futni, előre még csak-csak. 57:43-ról indult az utolsó nyolc perc. Szerintem még innen is meg lehetett volna fordítani, de nem a szombati csapatunkkal. Most inkább kapituláltunk.

Gratulálnunk kell a Honvéd csapatának, akik hosszú idő óta nem voltak ilyen magasan. Ma teljesen megérdemelten léptek a legjobbak közé. Csalódást keltő, kiábrándító játékot mutattunk, ha egyben nézzük a két meccsünket. Igazi identitás, szív és hit nélkül, erőtlenül kosárlabdáztunk. A mérkőzés előtt arról beszélgettünk, hogy sosem játszunk győzelmi kényszerben. Jó játék kényszerben játszunk. Ezzel ma teljes mértékben adósak maradtunk. Fejlődés helyett sokszor visszalépést láthattunk. Védekezésben közel sem hoztuk azt a kemény, agresszív letámadást, ami már egyre inkább kezdett a részünkké válni. A passzsávokat sem zártuk igazán. A legsiralmasabban a lepattanók terén teljesítettünk. Támadásban újra főként egyedül akartuk megoldani első lendületből, vagy tétován járattuk körbe a labdát igazi cél nélkül. Egy ilyen nap után egy profi csapat profi edzője felajánlja a lemondását. Én természetesen ezt nem tehetem meg. Fel kell állnunk a padlóról. Sportemberekhez méltóan kell viselkednünk, egymást segítve ki kell rántani magunkat a szakadékból. Alakuljon bárhogy is a szezon hátralévő része eredmény szempontjából, egyszerűen nem fordulhat elő még egyszer, hogy ilyen megalázó helyzetbe hozzuk saját magunkat! Még több kell mindenkitől, mint amit eddig nyújtott! A kemény munka mellett pedig hitet kell vernünk önmagunkba, hogy képesek vagyunk legyőzni bárkit, aki szembe jön velünk!