Dűlői Kaszások: Csizmadia -, Demeter-Nyitrai 1, HILI 3, Fülöp 1, Kovács-Barcza -, Körtvélyessy 5, KRONAVETTER 2, NÉMETH 14, Starcz 5, Wéber -,

A második mérkőzésünket a KLKS fiai ellen játszottuk, akikkel már találkoztunk korábban, ahol egy sima mérkőzésen maradtunk alul, így nagy feladat előtt állt a zsinórban a második meccsét játszó tíz kaszás fiú. A mérkőzés elején jól jött számunkra, hogy mi már meccsben voltunk, jól kezdtünk, ellenfelünk pedig még kereste magát, így 11-6-ra még mi vezettünk az első 5 percet követően. Azonban eddig bírtuk fejben, ekkor teljesen összeestünk és a kékek 12-0-ás futására nem volt válaszunk. A második játékrészben a Kölökös 7-es számú vezére lépett elő, nem igazán tudtuk megállítani a védő oldalon, ha igen, akkor is legtöbbször csak fault árán. Támadásban Ádi, Peti és Dani próbálta tartani a lépést, de betegesen ragaszkodtunk a jobb kezünkhöz, ahelyett, hogy a gyengébb oldalra 1:1-eztünk vagy osztottuk volna labdát, így elég sok pont maradt bennünk ebben a negyedben.

Félidőben 4 büntető ért célba, ezek közül az egyik Jonié volt, aki sérülése ellenére ott volt a csapattal és sikeresen el is végezte a neki járó feladatot a mérkőzésen! Ezzel a nem túl jó dobószázalékkal is közelebb tudtunk kerülni a kék-sárga mezesekhez 1 ponttal, így 13 pontos hátrányban még minden kérdés nyitott volt, a második félidő előtt. A második félidőre sajnos szemmel láthatóan elfogytunk mentálisa és fizikálisan is. A harmadik játékrészben nagyon sok hibával játszottunk, támadásban egy kupacban álldogáltunk, ami ellehetetlenítette a jó 1:1-eket, a befutásokat és a gyorsindítást pedig úgy ahogy van, elfelejtettük használni. Védekezésben is látszott a fáradtság hiszen egyre több lepattanót és gyors kosarakat engedtünk ellenfelünknek, így a negyed végére több mint 30 pontos különbség alakult ki. Az utolsó negyed is hasonlóan alakult mint az előző, a kiss lenkések átfutottak rajtunk, támadásban pedig Peti 1:1-eire építettünk, de már az ő játéka is egyre tompább lett és sajnos az ő 4 pontján kívül már nem sikerült másnak hozzászólni a meccshez.

Voltak jó periódusaink a meccsen, de a második mérkőzés második félidejére rendre elfogy a szuflánk. Úgy gondolom, hogy először fejben és lélekben kéne összeszednünk magunkat ilyenkor, hogy át tudjunk lendülni a kritikus időszakokon és nem pedig beletörődni a vereségbe. Persze, csere nélkül játszottuk végig a két meccset, így nem lehetek igazán elégedetlen a második félidővel, hiszen tényleg embert próbáló feladat két meccset egymás után csere nélkül lejátszani és ahhoz képest, hogy alacsony létszámú és kevés tapasztalatú csapattal érkeztünk nem teljesítettünk rosszabbul, mint az első találkozásunkkor. De intenzív és pörgős edzésmunkával még tovább bírtuk volna tartani a lépést, úgyhogy visszatérünk a műhelybe és keményen dolgozunk tovább, hogy egyre tovább bírjuk a hasonló terhelést a porondon, közben bízva abban, hogy a most távol maradókra a következő fordulóban már számíthatunk. Az első félidőért jár a dícséret a csapatnak! Hajrá Kaszások!