Óbudai KA: DOBOSSY 7/3, KOROMPAY 6/3, Chabot 3/3, ORBÁN 12/3, Safranka 8
CS: Vasali 7, Dócs 6, Varsányi 2, Fey, Korpás 2, Léh 4, Pintye

A kiemelt bajnokság 1. fordulójában, rögtön egy igencsak nehéz kirándulás várt ránk. Debrecenbe amúgy sem győzni járnak a vendégek és a sok nemzetközi tapasztalattal is rendelkező 2004/05-ös korosztályuk ráadásul az egyik legjobb csapatnak számít a hazai mezőnyben.
Kulcskérdés volt, hogy a múlt történéseit elfeledve, a jelenlegi erőviszonyokat figyelmen kívül hagyva milyen mentalitást tudunk felvinni a pályára. A kezdő ötösünk meg tudta oldani ezt a helyzetet és egész stabil volt. Nem hiba nélkül, de ötletes támadásokat vezetve, tartotta a lépést a hazaiakkal, akik nem igazán tudták játszani saját játékukat ekkor. A fegyelmezetten visszazáró csapatunk mellet nem volt lehetőségük a lerohanásra és felállt védelem ellen is csak többnyire támadólepattanóból és büntetőből voltak eredményesek.
Nagy volt a tempó, a 7. percben 14-12-es hazai vezetésnél kezdtünk el cserélni, és ekkor valami megszakadt, a következő három percet 13-1-re vesztettük el… ! Pedig Vasali, Dócs és Varsányi sem egy első bálozós kezdő és mégis rossz dobáskiválasztások, demoralizáló eladott labdák voltak ránk jellemzőek ebben a periódusban. Mentségükre legyen szólva, hogy a meccs későbbi szakaszában tudtak javulni.
A második negyed első felében megint inkább azok a játékosaink voltak pályán, akik megbízhatóbban teljesítettek, egész jól játszottunk, a 6. percben 33-27-re zárkóztunk.
A tényekhez hozzátartozik és nem is lehet elmenni amellett szó nélkül, hogy a játékvezetői „felfogásból” adódóan ekkor már komoly faultproblémáink voltak, 3 meghatározó játékosunknak, Dobossynak, Orbánnak és Safrankának is 4 faultja volt a második negyed végére… !!
A negyed második felében ismét kinyílt az olló és a negyed végi, kapott dudálós tripla sem hiányzott!

A második félidőben védekezést váltottunk és csapatunk történetében először zónáztunk mérkőzésen. Ekkor már érződött, hogy nem fogjuk tudni megszorítani a hajdúságiakat, így jó gyakorlási lehetőség adódott az új védekezési rendszerre. Egész jól működött, meg tudtuk zavarni vele a hazaiakat, labdákat szereztünk, így elsőre nem volt ez rossz. A kiegyenlített játék a negyedik negyed közepéig tartott, innentől felforgatott csapatunk asszisztálása mellett, a 18-4-es huszáros hajrát produkáló ellenfelünk 30 pont fölé hizlalta a különbséget.

Csalódás ez a mérkőzés, és nem is feltétlenül a nagyobb különbségű vereség miatt. Amiatt, mert csapatunk egy jó része még mindig kishitű és nem hiszi el, hogy sokkal közelebb vagyunk az ilyen szintű ellenfelekhez, mint ahogy azt ők hiszik. A rengeteg hiba – 29 eladott labda + 27 támadó lepattanót engedélyeztünk a hazaiaknak, – is ebből a gyengeségünkből, ill. a rutintalanságunkból adódik. Ameddig nem vagyunk elég egységesek, elszántak és bátrak, addig a nagy bravúrokra sincs esélyünk.