Óbudai Kaszások: Boros 6/3, Horvat 5, Balázsi, SWANSON 28/9, Homoki 11/9.

Cs: SZÁNTÓ 6, LAKOSA 15/9, Gazdag 6, Szabó, Patai.

A meccs már az első percektől nagy intenzitással indult, mindkét oldalon akadtak hiányzók, de a játék tempója ettől mit sem lassult. A mieink kifejezetten élesen léptek pályára, a támadások gördülékenyen működtek, a hárompontosok pedig sorra érkeztek. Ez a magabiztos külső dobóforma hamar kézzelfogható előnyt eredményezett.

A második negyedben is sikerült megtartani a ritmust: okos játék, jó ütemű dobások és stabil védekezés jellemzet minket. A nagyszünetre 42–53-as állással vonultak a felek, a Kaszások kényelmes előnnyel várhatták a folytatást.

A térfélcsere után a Vasas próbálta átvenni az irányítást, de a harmadik negyedben a Kaszások még sikeresen távol tartották a hazai felzárkózási kísérleteket. A játékrész nem hozott látványos kosárlabdát, több volt a pontatlanság, de az előnyből sikerült megtartani egy jelentős részt.

A negyedik negyed hozta a meccs lényegét: a Vasas védekezése agresszívebbé vált, támadásban pedig egyre jobban megtalálták a ritmust. Nálunk ekkor elmaradtak a jó döntések, a támadások szétestek, és a korábban jól működő csapatjáték nem tudott megjelenni a kritikus szituációkban.

A hazaiak fokozatosan ledolgozták hátrányukat, majd a végjátékhoz közeledve egy közeli kosárral átvették a vezetést– úgy, hogy a mérkőzés teljes egészében szinte egy percig sem

voltak előrébb. A Kaszások óriási küzdelem után, minimális különbséggel, 78–77-re maradtak alul.

Erősen kezdtük a mérkőzést, és az első félidőben látványos kinti dobásokkal magabiztos előnyt építettünk fel. A harmadik negyedben még sikerült tartani az irányítást, ám a záró szakaszban a Vasas ritmust váltott, és nem találtuk  meg a megfelelő válaszokat a hazaiak agresszívabb játékára. A végjátékban egy gyors közeli kosár döntött, így a Kaszások hiába vezettek szinte a teljes találkozó során, egyetlen ponttal alulmaradtak.