Óbudai KA: Dobossy 2, Korompay 3/3, ORBÁN 14/6, DÓCS 18/6, Safranka 5
CS: Chabot 4, VARSÁNYI 9/3, Léh, Korpás, Csocsán, Katona, Pintye 2

Újabb rázós idegenbeli mérkőzés várt ránk vasárnap délelőtt Kőbányán, a Zsíros Akadémia vendégeként. Most is – mint mindig, – bíztunk abban, hogy egy jó meccset tudunk játszani esélyesebb ellenfelünkkel, netán még az eredményt is szorosan tartva!
Nem és nem, még mindig nem! Ismét jókora csalódást okoztunk, elsősorban magunknak, azzal, hogy ennyire zavarodottan, hit és önbizalom nélkül kezdtünk megint vendégként. Lemásoltuk a múltkori fehérvári borzalmat, ahol a macska és az egér játszadozásában mi húztuk a rövidebbet.
31-8 után viszont valami megváltozott! Nyilván, sokat segítene, ha megfejtenénk, hogy mi! Talán a fiúk úgy gondolták, hogy meg van az a -20-30 pont különbség, amire ők számítottak és most már végre minden tét és teher nélkül lehet játszani…?! Mindenesetre innentől kezdve már szoros, mondhatni egál volt a meccs.

A harmadik negyed közepén 14 pontra is megközelítettük a hazaiakat, pedig szó sem volt arról, hogy ők lassítottak volna! Hetes rotációban nyomták végig a találkozót, korosztályunk egyik- ha nem „A”, – legjobb játékosa, Hajdu, 40 perc játékidő alatt megint bődületes számokat produkált. Ha, a végig max-ra törekedő hazaiakon múlt volna, 60-70 ponttal tángáltak volna el minket! Mint, ugye, másfél hete Fehérváron!
De, nem így történt! Elsősorban Dócs vezérletével elkezdtünk sebességgel, egész agresszíven, önbizalommal telve kosárlabdázni és úgy, hogy minden játékosunk pályára került, játszottunk egy komoly, szoros 25 percet a vendéglátóinkkal.
Akkor ez most mi volt? Mi történt itt?

Több kérdésre is választ kell találnunk a közeljövőben, főleg az idegenbeli szereplésünket illetően! Biztos, hogy valahol hatással lehet a teljesítményre az a tény is egy ilyen mérkőzés előtt, hogy a két csapat legutóbbi, országos versengésen való találkozása alkalmával, szinte napra pontosan két évvel ezelőtt az U-14-es bajnokságban, a kőbányaiak 129-54-re bizonyultak jobbnak. De , ilyen alapon inkább ki se álljunk vagy nevezzünk át a regionális bajnokságba!
Nemrég csatlakozott sportpszichológus kollégánk segítségére is számítunk, hogy – a sportszakmai kérdések mellett, – megoldást találjunk arra a problémára, hogy alapvetően idegenben, miért nem tudjuk hozni magunkat, súlyos vereségek sorát elszenvedve ezzel!