Óbudai KA/A: Neszmélyi 4, Dózsa 6, OROSHÁZI 12/3, Lovas 7, Herczeg 2, Gergely 3, Sárváry, TÓTH 12, HALÁSZ 8, ZÁDOR 12.

Nagyon jól kezdtük a mérkőzést. Motiváltan, jó küzdőszellemben léptünk a pályára, így nem csak ellensúlyozni voltunk képesek ellenfelünk fizikai fölényét, de képesek voltunk kiépíteni egy magabiztosnak mondható 10 pontos előnyt is a negyed végére. A folytatás rosszul kezdődött. Sárváry Dani szinte rögtön lesérült, így 4-4 ellen játszottak a csapatok (köszönjük a Budafok rugalmasságát!). Bár érzékenyen érintett minket Dani elvesztése és maga a tény, hogy nem volt cserénk sem, mégis sikerült ezt a felvonást is megnyernünk 5 ponttal!

Szokták mondani, hogy a 3. negyed eleje kulcsfontosságú. Hát most is annak bizonyult… Az első félidő fix ötöseit megtartva, mindenkinek pontosan egyenlő játéklehetőséget biztosítottunk és így sajnos képtelenek voltunk felvenni a hazaiak legjobbjaival a versenyt. Kijött a fizikális fölény is, így főként a harmadik negyednek köszönhetően (37:15!) elvesztettük a találkozót. Bár a záró tíz perc kiegyenlítettebb küzdelmet hozott, továbbra is az volt a mérvadó, hogy a Budafok más elvek mentén forgatta pályára játékosait.

Azt gondolom, hogy az első félidő előtt meg kell emelnem a kalapom. Egy igen jó szerkezetű, fizikális fölényben lévő csapatot sikerült meggyőző fölénnyel, idegenben megvernünk. A folytatásért és a vereségért maximálisan vállalom a felelősséget. Azt gondolom, hogy ha nem az lett volna a fő szempontunk, hogy mindenki számára a lehető legtöbb játékpercet biztosítsuk, akkor ezt a meccset meg lehetett volna nyerni. Főként a palánk alatt voltak gondjaink, egyszerűen ezekben az összeállításokban képtelenek voltunk felvenni a versenyt a festékben. Őszintén mondom, hogy a srácok megérdemelték volna a győzelmet! Végig hajtottak és küzdöttek. A vereség mindig fájó, de remélem, hogy a jövőjük szempontjából volt annyira hasznos, hogy majd kamatostul kárpótolja őket az élet ????