Óbudai Kaszások: Henye 1, Seres 3, Horváth 4, KŐSZEGHY 8, SÁRVÁRY 10, Orosházi 2, Németh 5, SZABÓ 11, Krajcsi, GOÓR 8, GERGELY 7, Jarkas 5.

A 2. U12-es fordulóban abban a kiváltságos helyzetben voltunk, hogy a legerősebbnek titulált csoportban játszhattunk mérkőzéseket. A pasarétiekkel kezdtük a napot. Jó kis meccs volt kialakulóban próbáltunk keményen, harcosan játszani, és lám-lám rögtön mennyivel érdekesebb volt minden. A 14-es játékosuk (12 pont az első negyedben) kivételével szépen sikerült az ellenfelek semlegesítése. Hiába kezdett 9:5-tel a Vasas, a negyed második felében mi voltunk fölényben és a végére nálunk volt az előny (20:19 ide). A második negyedben jól kezdtünk, 4 perc után 5:2 volt ide, innentől azonban elbizonytalanodott a csapat. Támadásban és védekezésben is sokat hibáztunk, szerencsés helyzetben voltunk, hogy ezzel együtt csupán két pont volt a szünetben a különbség.

A büntetőzés nekünk sikerült jobban, hét találattal a minimálisra csökkentettük a két csapat közti differenciát. A folytatás jó kis meccset hozott. A harmadik nyolc percben újra nagy fordulatszámon pörögtünk, és ez szemmel láthatóan nem ízlett a fehér mezeseknek. Voltak meglepően jó, már-már dominánsnak nevezhető időszakaink is. Megfordítottuk az állást, és sikerült 5 pontnyi előnyt is összeszedni, de a negyed végét 7:3-ra elveszítettük. Egy pontos fórral fordultunk a záró negyedre. Vitt minket a lendület és a hit önmagunkban, a harmadik perc elejére újra öt pont volt az előnyünk. Mintha kicsit megzavarodtunk volna ettől. Hullámvölgybe kerültünk fizikálisan és szellemileg is, de az ellenfél még mindig nem talált igazán magára. Alig három perc volt hátra, és még mindig nálunk volt az előny (59:56). Eddigre az önbizalmunk mellé az erőnk is elfogyott az utolsó két és fél perc a Vasasról szólt, 14:4-es rohamukkal végül legyűrtek bennünket.

A vereség ellenére le a kalappal a fiúk előtt. Egészen a végéig győzelmi esélyünk volt egy olyan csapat ellen, akiktől legutóbb 57 pontos vereséget szenvedtünk. Nyilván nem fejlődtünk néhány hét alatt 50 pontnyit. Ez az 50 pont különbség a keménységből és az önmagunkban való hitből fakadt. Reményre ad okot, hogy mindkét tényező terén még bőven tudunk előrelépni, és akkor még a kosárlabdázásról nem is esett szó. Ott is jócskán van még tennivaló. 🙂 Ez a meccs a tökéletes bizonyítéka annak, hogy ha küzdünk és keményen dolgozunk, bárkivel felvehetjük a verseny, és ha hiszünk magunkban, akkor még győzhetünk is. Az ellenfeleink ugyanolyan gyerekek, mint a Kaszás fiúk, ők is elfáradnak, ha hajtják őket, ők is zavarba jönnek attól, ha „belemásznak az arcukba”. Ahogy az öltözőben is megbeszéltük, az edzésen tudunk felkészülni arra a terhelésre, ami a mérkőzésen ér bennünket. Ehhez minden edzésen, minden feladatban, minden pillanatban a maximumra kell törekedni. Bízom benne, hogy egyre inkább megértitek. Hajrá Kaszások!