Óbudai KA/A: Seres, NÉMETH 14, Tóth, Hidvégi 8, Rónai 4, Lovas 2, Csillag 8, GOÓR 10, KRAJCSI 13, Lugossy 4, Orosházi 1, Herczeg 2.

Az első pár percet leszámítva, ahol kicsit talán elizgultunk néhány szituációt, jól kezdtük a mérkőzést. A negyed derekán átvettük a vezetést és folyamatosan, percről-percre növelve az előnyünket, hét pontos vezetéssel zártuk a nyitó negyedet. Tudtuk, hogy ellenfelünk második ötöse nehezebb falat lesz, ezért is gondolom azt, hogy nagyon nagy teljesítmény volt a részünkről, hogy mindössze 3 ponttal vesztettük el ezt a játékrészt, így 36:32-es vezetéssel mehettünk a nagyszünetre.

Sajnos a szünet 180 fokos fordulatot hozott. 15:4-es rohanással kezdett ellenfelünk és pár perc alatt megfordította a mérkőzés képét. A Szolnok olyan összeállításban lépett parkettre, amivel egyszerűen nem tudtuk felvenni a versenyt. Főleg védekezésben voltunk bajban. Túl sok kosarat kaptunk és támadásban nem tudtunk elégszer válaszolni. Mindent megtettünk, mindent megpróbáltunk, de az olló sajnos folyamatosan nyílt. A záró negyedben legalább döntetlen eredmény született. Fájó, de ez volt a maximum amire képesek voltunk. Egy rossz negyedünk volt és sajnos ez el is döntötte a mérkőzést…

Egyszer már sikerült felülkerekednünk a szolnokiakon, de egyértelmű volt, hogy az ismétlés szinte a csoda kategóriába tartozna. Ellenfelünk ugyanis erősebb kerettel érkezett, mi viszont sérüléseknek és megbetegedéseknek köszönhetően 3 kulcsjátékosunkat voltunk kénytelenek nélkülözni. Minden nehézséget és hátráltató körülményt kizárva elszántan, teljes odaadással vetettük bele magunkat a találkozóba. Hősies erőfeszítéseinknek hála, a félidőben még vezettünk, de utána képtelenek voltunk tartani ellenfelünk tempóját és egyszerűen bedaráltak bennünket. Ezen a napon sajnos jobb volt nálunk a Szolnok, gratulálok nekik! A körülmények ismeretében és tudva, hogy hány sebből vérzett ez az idei szezonunk, nagyon büszke vagyok a srácokra. Mindent megtettek, küzdöttek és hajtottak, úgy kellett őket leállítani, amikor már egyértelmű volt, hogy nincs esély… Biztos elfogult vagyok, de azt gondolom, megérdemeltük volna a „B” döntőt, de a sport már csak ilyen. Viszont abban is biztos vagyok, hogy ha tovább dolgozunk, ha lehet még egy ennél is egy kicsit keményebben, vissza fogjuk kapni ezt a lehetőséget és kárpótolni fog minket élet! Mert a sport már csak ilyen ???? Hajrá Kaszások!