Óbudai KA: Vasali 2, Jávorszki 2, BAI 16, KORKIN 18, Dócs 4
CS: Dobossy 2, VARSÁNYI 17/9, SZOBOSZLAI 4, Korompay 2, Katona, Sebők, Duránszkai

A Bogáncs utcai Hanga Ádám Teremben volt jelenésünk a BLF elleni visszavágóra a regionális bajnokságban. A két héttel ezelőtti hazai meccsünkből jól jöttünk ki, de az a 17 pontos győzelem talán túlzó volt, akkor is érződött, hogy nincs ekkora különbség a két csapat között.
Mi a regionális bajnokságban rotáljuk a játékoskeretünket, az állandóságot idős kadetjeink képviselik, míg az U-15-ös edzőcsoportunkból mindig más-más játékos kap lehetőséget. Nem lehetett velünk az U-15-ös válogatottba behívott Orbán és Safranka sem, akik ez idő tájt Debrecenben, egy nemzetközi tornára készülnek a nemzeti csapattal.
A találkozó eleje még viszonylag szoros volt, de az idő múlásával egyre inkább ellépett tőlünk a nagyobb sebességi fokozaton és pontosabban játszó hazai csapat. A BLF rossz sorozatból érkezett erre a mérkőzésre, egy meghatározó hátvédjüket is nélkülözték, így dicséretes, hogy ilyen minőségi játékot produkáltak. Amihez mi sokszor csak asszisztálni tudtunk… !
Nagyon kellemetlen ”élmény” volt az első félidő, gyakorlatilag őszi önmagunkat idéztük azzal, hogy akaratgyengén, szervezetlenül játszottunk. A második negyed vége felé nagyjából kilátástalan helyzetbe kerültünk. Nem is feltétlenül az eredmény miatt, bár az sem volt hízelgő, -14 pontos hátrányt mutatott ekkor a tábla, hanem a gyenge teljesítmények sora és az összkép miatt.

„Valami” változott a szünetben, egy teljesen más szellemiségű csapat futott ki a második félidőre, magunkra találtunk és percek alatt visszajöttünk a meccsbe. A vezetést ekkor még nem sikerült átvenni, de sokkal stabilabbakká váltunk elöl és hátul is.
Ellenfelünk a nagy tempótól fáradni látszott és az is a mi malmunkra hajtotta a vizet, hogy a legjobbjuk a negyedik negyed elején a kipontozódás sorsára jutott. Ekkor egyértelműen nálunk volt a lélektani előny, de ez minket zavart meg jobban, ill. a hazaiak tartását is dicsérte, hogy újra el tudtak lépni tőlünk a negyedik negyed közepére.
Ekkor újra tudtunk egyet csavarni a dolgokon és bár az utolsó etap folyamán kipontozódás miatt Jávorszkit, Dobossyt és Korkint is elvesztettük, Bai és Varsányi pontjaival és egy hatalmas csapatvédekezéssel két perccel a vége előtt – először a mérkőzés folyamán – már mi vezettünk.
Ezt a kis előnyt a végjátékban már – nem kis izgalmak közepette ugyan, – de nem engedtük ki a kezünkből, így egy értékes győzelem lett a jutalmunk.

Tudtunk váltani és ez nagy szó! Nagy tanulság, ami, persze, nem újdonság, hogy a nehéz helyzetekből is van visszaút! Ugyanakkor az is jó lett volna, ha nem kerülünk ilyen, nehéz helyzetbe!
Ha már az őszről esett szó, a szezon első részében egy ilyen meccset kb. 25+ ponttal buktunk volna el. Az viszont kellemes élmény, hogy most már nem így történik!
Annak ellenére, hogy csak a második félidőben és akkor is csak periódusokban játszottunk jól, és még a pontgyárosaink is sok hibával működtek, nagy harc volt a vége, és így, hogy nyertünk azért felértékelődik ez a teljesítmény!