DOBOSSY 15/3, VASALI 9, Orbán 7, SAFRANKA 14/6, Dócs 6
CS: Korpás, Csocsán 4, Chabot, Katona 2, Léh 4, Pintye, Sárkány

Ezúttal a kadet/b-ben találkoztunk a KLKS csapatával idegenben. Regionálisban már kétszer összecsaptunk idén, elsőre sokkal, a második, hazai meccsünkön már nem olyan sokkal bizonyultak jobbnak nálunk.
Mindkét oldalon voltak hiányzók. A vendéglátóknál – többek között – nem játszott a ponterős, jó védő hátvédjük, ami azért nagyban megkönnyítette a dolgunkat.
Nem kezdtünk jól. Védőoldalon még csak-csak működtünk, támadóoldalon viszont hiába alakítottuk ki a helyzeteinket, egyszerűen semmi nem ment be. A második negyedben koncentráltabbakká váltunk, ez minőségi javulást eredményezett a támadójátékunkban, meg is fordítottuk az eredményt.

A harmadik negyed első hat percében a szezon eddigi talán legjobb periódusát produkáltuk. Dobossy és Vasali vezetésével egy 17-4-et futottunk labdaszerzésekkel, tetszetős támadásokkal.
Mi is megakadtunk, elkezdtünk hibázni, a KLKS is rendezte sorait, így egy csapásra „nyögvenyelőssé” vált a meccs. Aztán a negyedik negyedben meg is zavarodtunk, egy 2-3 perces eladott labdákkal tarkított periódus után megint szorossá vált a találkozó.
A meccs végkimenetele szempontjából döntő volt, hogy a hazaiak nem tudták átvenni a vezetést. A végjátékban, ha nem is hibátlanul, de sok jó döntést hozva, nagy szívvel, de hideg fejjel meg tudtuk tartani kis előnyünket.

Szoros végjátékot nyerni mindig jó érzés, pláne, ha a – bajnokságban eddig veretlen – csapat otthonában sikerül mindezt véghez vinni. Talán ez is most egy újabb lépcsőfok a fejlődésünkben, mert ha nem is mindenki játszott jól, csapategységből, mentalistásból jelesre vizsgáztunk ezen a meccsen! Ez férfimunka volt!