Óbudai KA: Varsányi 5/3, Pirint 3/3, KONTA 14/6, SAFRANKA 16/6, Orbán 6/6
CS: Bulyovszky 4, CHABOT 8/6, Csocsán, Vasali 2, Léh 2

Alapembereink nélkül álltunk ki a Szolnok elleni hazai visszavágóra és a Tisza ligeti meccs tapasztalataiból kiindulva csak akkor reménykedhettünk hasznos, jó mérkőzésben, ha fel tudjuk venni gyorsan játszó vendégeink tempóját, vagy le tudjuk lassítani őket.
Az első félidőben ez sikerült, hiszen egy jó védekezéssel kevés ponton tartottuk a piros-feketéket, valamint türelmesen támadtunk, amiből aztán egész jó százalékkal értékesítettük a helyzeteinket.
Szoros volt az első félidő és ez annak fényében különösen nagy dolog, hogy sok labdát azért el is szórtunk.

A 3. negyed első felében elkezdtek kimaradozni a dobásaink és meg is ugrott a Szolnok 10 ponttal. Ekkor úgy nézett ki, hogy nyílhat az olló, de szép támadásokkal, több pontos kinti kísérletünkkel nem csak, hogy felzárkóztunk, hanem ki is egyenlítettünk. A negyedbeli utolsó szó azonban a vendégeké volt, így minimális szolnoki előnnyel fordultunk az utolsó játékrészre.
Az utolsó játékrészben – érthetően, – már nem tudtuk tartani a tempót, elől is, hátul is visszaestünk, 20 pont fölé is nőtt különbség. Éppen ezért megsüvegelendő, hogy az utolsó kosarakat mi dobtuk, így alakult ki ez a számunkra nagyon értékes végeredmény.

A két évvel ezelőtti U-16-os Országos Döntő 6. helyezettjével, akik idén is a legjobbak 8 közé vágynak, játszottunk egy kifejezetten értékes, sokáig szoros, jó meccset. Ebben az „ünnepi” hangulatban az eladott labdáinkról inkább ne ejtsünk szót….! Már csak azért sem, mert most az egész jó dobóteljesítményünkkel tudtunk kompenzálni. Az elmúlt két mérkőzés rosszabb teljesítménye után, összekaptuk magunkat és egy sikerrel felérő meccset játszottunk. Szép volt fiúk!