Óbudai KA: Dobossy 7/3, Vasali 8, Korpás 6, Dócs 10/3, SAFRANKA 21/6
CS: Fey 5/3, CSOCSÁN 4, Korompay 2, Varsányi, Sárkány, Léh

Az idei naptári év utolsó mérkőzésén a 2004-es Bp. Honvédhoz látogattunk. Nem voltunk a legjobb állapotban, betegségek, sérülések hátráltattak minket a közelmúltban, valamint tartalékosan is kellett kiállnunk. De, egy jó meccset szerettünk volna játszani a hasonló korú és felfogású piros-fehérekkel.
Korán kiderült, hogy ez ma nem fog sikerülni. A honvédosok mindent legalább egy szinttel jobban csináltak, agresszívebbek voltak, nagyobb sebességgel játszottak, pontosabbak, összeszedettebbek voltak. Mi nagyon rossz mentalitással, ijedten, bátortalanul, önbizalom nélkül kezdtünk és nem is nagyon tudtunk ebből az állapotból kikecmeregni. A félidei 10 pontos hátrány ránk nézve volt hízelgő.

Valamivel jobb volt az összkép a második félidőben, de ott is egy-egy jó vagy akár bravúros megoldásunkra legalább két rossz, sokszor hajmeresztő hiba jutott. Safi negyedik negyedbeli jó teljesítménye kellett ahhoz, hogy ne legyen nagyobb a különbség.

Csalódás volt ez a meccs, nem is az eredmény, hanem a testbeszédünk és az abból is fakadó, mutatott játékunk miatt. Hullámzó egyelőre a mentális állapotunk, ez kiderült az elmúlt hetek mérkőzésein is. Nem tudunk még kiegyensúlyozottan teljesíteni és ma a rosszabbik arcát mutatta a csapat. Ennél több van bennünk, de a jobb teljesítményhez nagyobb akarat, nagyobb egység, egymásért való küzdés, stb. kell. Még többet kell tennünk azért, hogy mentalitás terén nagyobb ütemben fejlődjünk, mert ez mindennek az alapja.