Óbudai Kaszások: PINTÉR 14, Hegedűs O. 5/3, FARKAS 13/3, DÉNES 37, Schiller 12.
cs: Chabot, HEGEDŰS M. 6, Gálfalvi 1, SIMON 2.

A múltheti U20-as győzelmünket követően – mellyel megnyertük a csoport bajnoki címét és bejutottunk az Országos Döntőbe – egyértelművé vált, hogy a hátralévő két fordulóra már az NB1-es csapat szereplése élvez prioritást. Ennek megfelelően, szerettük volna végig kispadon hagyni azokat azokat a játékosokat, akiknek az esti felnőtt meccsre magasabb játékidőt terveztünk (Bencsik, Molnár, Ondima), míg Meleg Karcsit be se neveztük a találkozóra. A szokatlan keret tényét tovább erősítette a betegséggel ágynak esett edzőnk, Farkas Bence hiánya, továbbá Reiter távolléte és Keresztesi térdsérülése. A következő U20-as válogatott összetartásra is meghívót kapó (!) Farkas Dani újra játékra jelentkezett, de őt is csak perclimiten lehetett még bevetni. Mindezek tükrében, egy hosszú utazást követően, reálisan egy szoros csatára volt kilátás a középmezőny aljához tartozó SMAFC otthonában.
Rögtön a mérkőzés első perceiben jeleztük az ellenfelünknek, hogy nem egy lötyögős zóna meccset szeretnénk játszani, agresszív védekezéssel és magas fordulatszámú támadásvezetéssel távolodtunk a ledermedt hazaiaktól. Egy időkéréssel még rendezték soraikat, de az irányítás innentől kezdve már végig a mi kezünkben volt.
A második negyedben a hazaiak emberfogással próbálkoztak, de a különbség csak tovább duzzadt a javunkra.

A szünetben Gálfalvi Balázs rosszullétre panaszkodott, hamarosan kiderült, hogy lázas (!), így tovább szűkült a rotációnk. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a harmadik negyedre lelassultunk egy picit, így a meccset feladni nem kívánó soproniak faragni tudtak hátrányukból.
A záró felvonásban újra felkeményedett a védekezésünk, sok szerzett labdánk volt, ami újra ritmust adott, így végül 30 pont körül nyertük az összecsapást. Sajnos, a mérkőzés során akadt több kosárlabdapályára nem való megnyilvánulás az ellenfelünk részéről, ami többnyire megtorolatlan maradt a játékvezetők felől. A végére – Dredd bírót játszva – kezdtük mi is elveszíteni a fejünket, úgyhogy talán nem túlzás kijelenteni, hogy a lefújást jelentő utolsó sípszó mindenkinek megváltást jelentett.

Tulajdonképpen simán nyertünk meg egy előzetesen szorosnak várt mérkőzést, ami annak volt köszönhető, hogy kiváló felfogásban küzdöttek a pályára lépő játékosaink. Felnőttek a feladathoz és pótolni tudták a hiányzókat. A szerepeket jól elosztották egymás között, így mindenki azt tehette, amivel segíteni tud. Több figyelemre méltó egyéni teljesítmény akadt a sorainkban, de közülük is kiemelkedik Dénes Danié, aki 37 pontot és 14 lepattanót tett ma a közösbe. Gratulálok a csapatnak és edzőinek, Bencének, Saeednak és Gergőnek!