Óbudai Kaszások: Puskás 16, Ceglédi 9, Kozák 8/6, Szőke 8/6, Emdadi 6 CS.: Békési 8/3, Fajta-Arriagada 1, Hruska 2, Matuszka 2, Demeter-Nyitrai -, Berke -, Lóska -.

Egyszerűen nem tudom, mi történt az első félidőben. Szenvedés, panaszkodás, megállás és teljes nihil jellemezte a játékunkat. Voltak ugyan jó periódusaink, néhány lendületes és agresszív támadásunk, valamint pár alkalommal a védekezésünk is működött. Sajnos azonban ezek csak felvillanások voltak, nem igazán tudtuk tartósan megmutatni azt az energiát, agresszivitást és hozzáállást, amire képesek vagyunk.

A félidőben megtörtént a beszélgetés, és láss csodát, az utána következő öt percben végre elkezdtünk kosárlabdázni, aminek eredményeként egy 13–2-es rohanást produkáltunk. Ezt követően sajnos visszaköszönt valamennyire az első félidőben látott játékunk, bár már korántsem olyan mértékben. A végjáték viszont egyszerűen álomszerű volt: a lányok olyan precízen hajtották végre az utasítást, mint talán még soha. Végül nem is azt a megoldást választották, amit előzetesen megbeszéltünk, hanem egy annál sokkal jobbat, így egy dudaszós hárompontossal sikerült megnyernünk a mérkőzést.

Az első félidőben nagyon nehezen találtuk a helyünket a pályán, rengeteg energiát vesztettünk a panaszkodással, a megállásokkal és azzal, hogy nem tudtunk igazán egymásért küzdeni, együtt játszani. Bár akadt néhány kifejezetten jó, dinamikus, határozott támadásunk, illetve védekezésben is voltak pozitív pillanataink, összességében messze elmaradtunk magunktól. A szünetben sikerült változtatnunk, az újrakezdés utáni öt percben végre azt a kosárlabdát játszottuk, amit egész mérkőzésen szerettem volna látni, ennek eredménye egy 13–2-es szakasz lett. Később ugyan ismét előjöttek a korábbi bizonytalanságok, de az utolsó pillanatokban valami egészen extrát mutattak a lányok. A végjátékban látott merészség, koncentráció és határozottság teljesen új oldalát mutatta meg a Csapatnak, ilyen szintű bátorságot még nem láttam tőlük. Végül egy olyan megoldásból szereztük meg a győztes kosarat, amit előzetesen nem is így terveztünk, talán éppen ettől volt még különlegesebb az egész. Ez a néhány másodperc sokkal többet adott nekünk egy fölényes győzelemnél: olyan tapasztalatot, hitet és közös élményt szereztünk, amiből hosszú távon is építkezünk.