Óbudai KA: Varsányi, Vasali 3, ORBÁN 12, DÓCS 12/6, SAFRANKA 32
CS: Dobossy 2, Chabot 4, Fey, Korompay 3/3, Csocsán 3, Korpás, Léh DNP.

A selejtező második fordulójában Miskolcra utaztunk. A mérkőzéseknek a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium impozáns komplexuma adott otthont, ahol a szállás és az étkezés tekintetében is minden igényt kielégítő ellátásban volt részünk.
Bár ellenfeleinkről elég kevés információt tudtunk begyűjteni, azért lehetett sejteni, hogy kevésbé erős csapatokat kaptunk a sorsoláskor, mint a szeptember eleji első selejtező fordulóban.
A kaposváriak egy rutinos társaságot alkottak, több játékosuk komoly szerepet játszott az előző szezonban országos döntőbe jutott csapatukban. Az világos volt, hogy komoly erőpróba vár ránk.
A meccs elejéről mindent elárul, hogy a somogyiak a második perc közepén 10-0-ra vezettek, ugye, nem az a kifejezett álomkezdés… ! Utána kezdtünk éledezni, fokozatosan lendültünk bele és a negyed végére egészen meg is közelítettük őket. A második negyedben tovább folytatódott a lendület, elsősorban a rendkívül agilis Safranka ( 32 pont, 16 lepattanó 44-es IBM! ) vezetésével át is vettük a vezetést és azt is lehet mondani, hogy ekkor már jól játszottunk.

A fordulás után sem változott a játék képe egyre távolodtunk a kék mezesektől, akik nem nézték tétlenül azt, hogy nyílik az olló és zónavédekezésre váltottak. A 3. etap maradék 5-6 percében egész ötletesen játszottunk a zóna ellen, betaláltunk kintről és a festékből is veszélyeztettünk. Állandósulni látszott a 10-14 pontos előnyünk.
A krach a negyedik negyedben ütött be, öt percig mindössze egyetlen pontocskára futotta, és hiába védekeztünk viszonylag jól, 4 pontra feljött ellenfelünk. Ebből még meg tudtunk újulni és kicsivel több, mint két perccel a vége előtt 8 pontos előnyünknél jó pozícióba kerültünk.
Elképesztő, de megint beleestünk korábbi hibánkba! Egy-két játékosunk úgy gondolta, hogy már meg van a meccs, csökkent a koncentráció és egy eladott labdákkal, valamint az abból kapott 1-0-s ziccerekkel tarkított bő 1 perces periódusban kaptunk egy 9-0-át. Rutintalanság a javából! Ezzel a remekül küzdő Kaposvár át is vette a vezetést egy perccel a vége előtt. Ha van nehéz helyzet, akkor ez az volt… !
Ekkor Orbán lépett a tettek mezejére! Válogatott kerettag csatárunk egy elképesztően nehéz, közép távoli dobással vette vissza a vezetést, úgy, hogy szinte az összes védő rajta csimpaszkodott. Az ilyen dobások az álmoskönyv szerint győzelmet érnek, bár ahhoz azért nem kevés szerencse is kellett, amikor a kaposváriak irányítójának dobása kipördült a gyűrűből az utolsó másodpercekben.

Ez az a meccs volt, ahol a győzelem volt a legfontosabb. Fordulatos, izgalmas derbi kerekedett belőle, így még talán nagyobb értéke is van. Amellett azonban nem lehet szó nélkül elmenni, hogy magunknak tettük nehézzé, azzal a sok szarvashibával, amelyek miatt összességében hullámzó teljesítményt nyújtottunk.