Óbudai Kaszások: NÉMETH 8, Seres 3, Horváth 3, Neszmélyi, SÁRVÁRY 9, KŐSZEGHY 7, Szabó 5, Herbák 2, Jarkas 6, Krajcsi 5, Goór 8, Gergely 2.

A Honvédos srácokkal ősszel játszottunk egy izgalmas felkészülési derbit, most élesben sem számíthattunk könnyebb ütközetre. Szinte elfogadhatatlan hozzáállással kezdtük a mérkőzést, mintha pályán sem lettünk volna. 2:12-re lépett meg az ellenfelünk, nem igazán mutattunk ellenállást. Közel voltunk ahhoz, hogy már elején bedobjuk a törölközőt. A második negyedben arra számítottam, hogy végre megembereljük magunkat és eltüntetjük a különbséget, de majdnem hat percig itt sem történt változás. Valamivel több energiával játszottunk, de a helyzetkiválasztásunk és kihasználásunk pocsék volt. Javuló védekezésünknek köszönhettük, hogy a szünetre lőtávolba kerültünk.

Reménykedtem, hogy az a minimális pozitív energia, amit a felzárkózás jelentett hoz egy jó büntetőzést. 8-10 találat helyett gyenge néggyel zártunk. A harmadik negyed kezdetéig 33 kísérletünk volt a vonal mögül, mindössze 11 hullott a gyűrűbe. Ez is mutatja, hogy messze nem voltunk ott fejben. Hat pontos hátrányban kezdtük a második félidőt, ami pillanatok alatt 9-re ugrott. Ekkor végre sebességet váltottunk. Elkezdtünk harcolni és bátran, lendületesen játszani. Két perc alatt összehoztunk egy 10:2-es rohamot, amivel már csak egy pont volt oda. A következő percekben felváltva estek a kosarak, de a negyed vége nekünk sikerült jobban, így a gólzáporos negyed (16:25) végén már nálunk volt az előny (43:46). Az utolsó nyolc percre maradt tehát a döntés. Nem ment igazán jól a játék, sokat dobtunk mellé, de fontos pillanatokban mindig találtunk egy-egy kosarat. Hiába igyekezett ellenfelünk, az előnyt nem adtuk ki a kezünkből, s végül összejött a győzelem.

Nagy fordítás volt, az első negyed képe alapján gyakorlatilag vert helyzetből jöttünk vissza. Ehhez gratulálok, fiúk! De mindenkinek meg kell értenie, hogy nem lehet feladni, nem lehet elhagyni magunkat. Küzdeni kell a feldobástól a lefújásig. Az első perctől az utolsóig. Vezérekre van szükségünk, akik előre lovagolnak a harcban, példával járva a többiek előtt. Mind a tizenkét játékosnak küzdenie kell, ezzel tartozunk önmagunknak, a csapattársaknak, az edzőknek és az értünk szurkolóknak egyaránt. Megállás nélkül, végig. Ha ez megvalósul, az eredmény másodlagossá válik. Ehhez továbbra is az edzések szolgálnak elsődleges gyakorlótérként. A mai napon megmutatkoztak a hiányosságaink, amiken dolgozni fogunk, de nagyobb lelkesedéssel ezeken jobban ellensúlyozhattuk volna a mai napon.