DOBOSSY 13/6, Korompay 5/3, FEY, Dócs 6/3, SAFRANKA 27/6
CS: Csocsán, Korpás, Vasali 2, Katona, Sárkány

Az előző heti EYBL terhelés nem múlt el nyomtalanul, több játékosunk betegség miatt kidőlt, így tízen, köztük az „A” csapatunkban idén először pályára lépő Sárkánnyal indultunk a hajdúságiak elleni csatába. A Debrecennek kötelező volt a győzelem, a felsőházba jutásért való tülekedésben nem engedhették meg maguknak a botlást, és ennek megfelelően álltak hozzá a mérkőzéshez.
Bár az első kosarat mi dobtuk, gyorsan fordítottak a vendégek és többnyire vezettek is az első negyed folyamán. Nagy erőket mozgósítva többször egyenlíteni is tudtunk, és amikor átvettük volna a vezetést, jött két hajmeresztő Korompay-eladott labda, amiből kosarakat kapva négy pontos hátrányban voltunk az első kisszünetben.
A második negyedben is folytatódott a húzd meg-ereszd meg játék, megugrott a Debrecenen, de mindig vissza tudtunk kapaszkodni. A negyed végén, amikor már úgy tűnt egál körül fordulhatunk, elsősorban Dócs figyelme hagyott ki többször is védekezésben, így -7 pontos hátrányból várhattuk a második félidőt.

A harmadik negyed első fele megmutatta, hogy miért nem vagyunk – reméljük, hogy csak egyelőre! – a legjobb hazai csapatok szintjén! Igazából semmi különös nem történt vendégoldalon, a Debrecen darált tovább, bedobták a helyzeteiket, csak éppen mi meg elfelejtettük megakadályozni őket ebben! Hosszú percekig nem tudtunk mezőnykosarat szerezni, benyeltünk egy 13-0-s futást, és hipp-hopp, máris 20 pont volt a különbség a csapatok között.
Bármilyen hihetetlen, de a második félidőben egy Dócs büntetőn kívül csak, a végre mindkét térfélen jól teljesítő Dobossy, ill. a csapatot megint a hátán cipelő Safranka tudott pontot szerezni! Főleg nekik, ill. a szokás szerint borzasztóan hasznos Fey játékának köszönhető, hogy az utolsó 13-14 percet megnyerve, tisztes vereségbe szaladtunk bele. Nem lehet azt mondani, hogy ne küzdött volna mindenki, persze ez alap, de többen adósak maradtak a jó teljesítménnyel! Az mindenképpen elismerésre méltó, hogy ott 3. negyedben, abból a nagyon nehéz szituációból fel tudtak állni a fiúk és volt tartásuk!

Alakulhatott volna ez a meccs rosszabbul is, igaz sokkal jobban is. Az most szerencsétlenség, hogy ilyen tartalékosan tudtunk csak kiállni. Teljes csapattal kihasználhattuk volna, hogy a debrecenieknél az egyik Madar-iker még mindig sérült, és esetleg játszhattunk volna egy szoros, ki-ki meccset!
Így előre kell néznünk, jönnek sorban a kiemelt meccsek és nem tettünk le arról, hogy végre a hazai bajnokságban is elkapjunk egy, nálunk erősebb csapatot. Ehhez, nyilván, nem engedhetünk meg magunknak ilyen pár perces kihagyásokat!