Óbudai KA: Varsányi 2, Chabot 1, ORBÁN 9/3, DÓCS 13/3, SAFRANKA 17/3
CS: Dobossy 4, Koloszár 6, Vasali 2, Korompay, Léh, Katona DNP, Korpás DNP

A rájátszás első hazai megmérettetése a kecskemétiek ellen várt ránk, akik épphogy lecsúsztak a felsőházról, de a játékerejük alapján abszolút ott lenne a helyük. A korábbi meccseink alapján nem nekünk állt a zászló, de a továbbjutási álmainkhoz bravúr kellett és ennek megfelelően léptünk pályára.
Nem volt egy magas színvonalú meccs, inkább a küzdelem dominált, mind a két csapat elég rossz dobószázalékkal célzott. Az első félidőben – elsősorban Safranka pontjaival szinte végig mi vezettünk, a hírös városiak a szünet előtt tudtak fordítani. A végszó Vasalié volt, aki egy gyönyörű betörésből volt eredményes, így döntetlenre állt a szünetben az amúgy is kiegyenlített csata.

A második félidő elején gyorsan megléptek a vendégek, de nem engedtük, hogy nyíljon az olló és felzárkóztunk. Ez a forgatókönyv megismétlődött a negyed végén is, 7 ponttal vezetett a Kecskemét ekkor. Az utolsó negyed első fele azonban a miénk volt és hatalmas energiákat mozgatva át is vettük a vezetést, a 38. percben még nálunk volt az előny.
Ám, ekkor jött az újabb fordulat, az utolsó két percben már csak ellenfelünk volt eredményes. A válogatott Kégel két triplát is a helyére küldött a legkiélezettebb pillanatokban, és a rutinosabb vendégek – az összezavarodó csapatunk mellett, – jól lehozták a végjátékot és be is húzták a meccset.

Megint nagyon közel voltunk egy nálunk jóval magasabban rangsorolt csapathoz, de most már csak a győzelem jelentene elégedettséget. Nem lehet mondani, hogy a sors tenyerén hordozna minket, de ezek a szoros vereségek azért nem véletlenek.
Vannak olyan tényezők, amelyekben esetleg rövidebb távon is tudunk fejlődni, annak érdekében, hogy meg tudjuk nyerni az ilyen meccseket. Azonban az is látszik, hogy vannak olyan hiányosságaink, amelyek orvoslásához nagyon sok idő kell! Mi mindenesetre azon leszünk, hogy akár saját árnyékunkat is átlépve tudjunk teljesíteni legközelebb egy ilyen helyzetben, és arra a bizonyos utolsó lépcsőfokra is fel tudjunk lépni!