Óbudai KA/C: Horváth 2, Németh 9, Köcse 4, Jójárt, Herczeg 2, Gergely 2, Sárváry 8, Kőszeghy 4, Lugossy 6, Orosházi, Lückl, Tóth 5.

Bár próbáltuk a játékosainkkal feledtetni az első meccs csalódását, lehet nem sikerült teljesen. Nem kezdtünk jól, szépen lassan nőtt ellenfelünk előnye, így az első negyedet 9 pontos hátránnyal zártuk. Úgy látszik ez egy olyan nap volt, hogy egyszerűen képtelenek voltunk jól kezdeni akárcsak egy negyedet is. Ismét tovább nőtt a különbség az ötödik percben már 12 ponttal vezetett a Ziccer csapata. Innen sikerült 7 pontot faragva, példás akarattal visszajönni a meccsbe. Azt hiszem kijelenthetjük ismét, hogy nagyon rosszkor jött a szünet, de felfokozott állapotban, motiváltan vártuk a folytatást.

Bár az első meccsünkön sem játszottunk jól, most ki lehet jelenteni, hogy egyszerűen tragikusan teljesítettünk támadásban. Kidolgozott helyzetek és üres ziccerek sorát hagytuk ki, aminek akár csak ha a felét is bedobjuk, akkor… de tudjuk, hogy a sportban mennyit ér a „ha”. Az ember érzése tényleg az volt, hogy a mai napon egyszerűen semmi sem akar sikerülni. Sajnáltam a srácokat, mert tényleg mentek, hajtottak és küzdöttek, de nincs mit szépíteni, ez a nap (finoman szólva) nem a miénk volt.

Annak ellenére, hogy nagyon sajnálom ezt a vereséget, azt kell mondanom, hogy szükségünk van az ilyen és ehhez hasonló meccsekre. Még akkor is, ha elszomorító és csalódást keltő volt átélni. Sokszor ünnepelhettünk már sima győzelmeket és persze nyerni mindig sokkal jobb, de ezen a hétvégén sokkal több lehetőségünk volt fejlődni és feszegetni a határainkat, mint az eddigi mérkőzéseken. Kis túlzással tényleg elátkozott nap volt ez, mintha bedeszkázták volna a gyűrűt, annyira nem ment be semmi. Viszont felszínre került sok-sok olyan hiba, amiket ki lehet és ki is fogunk javítani. Nincs miért csüggedni hát, megyünk és edzünk tovább. Köszönjük a szurkolást! Hajrá Kaszások!