Dobossy 6, Kolozsvári 2, FORRÓ 10/3, DÓCS 19, ORBÁN 22/9
CS: Korompay 2, PATRIK-PIRK 5/3, SIPOS 4, Varsányi 3/3, Antal

Különböző okok miatt messze nem volt ideális a felkészülésünk és a szombathelyi csapat játékerejét ismerve, ez volt az a mérkőzés, ami előzetesen a legnehezebbnek tűnt a rájátszásban. Tudtuk, hogy akár egy szorosabb meccshez is csupaszív, jó teljesítmény kell!
Meghatározó játékosok hiányoztak minkét oldalon, ebből a szempontból nagyjából egálból indultunk neki az összecsapásnak. Fej-fej mellett haladt a két csapat egészen a második negyed közepéig, amikor sikerült 7 ponttal ellépnünk, ám a hazaiaknak volt erre válasza, így döntetlen lett az állás a félidőben. Már itt érződött, hogy bizony, ez a meccs meg is lehet akár!

Noha, a 3. negyed elején 4 ponttal a vendéglátók vezettek, innen átvettük a mérkőzés irányítását és egy 23-6-os részperiódussal már 13 ponttal vezettünk az utolsó etap negyedik percében! Kifejezetten jól játszottunk ekkor, egységes jó csapatteljesítményt nyújtottunk, amit az is bizonyít, hogy a nagyon jó védekezésünk mellett, 7 játékosunk is szerzett pontot ebben a 10 perces, erődemonstrációnak is beillő, futásban.
Sajnos, innentől megakadtunk. Nyilván, a Falco is beleerősített, természetesen megpróbáltak mindent, hogy megfordítsák a meccset, ám talán ez még kevés lett volna a szoros végjátékhoz. Itt elsősorban magunkat hibáztathatjuk, azért, hogy nem kezeltük jól a végjátékot, sokat belehibáztunk, egy játékosunkat kivéve, nem voltunk kellően higgadtak. Másodsorban, a tényekhez az is hozzátartozik, hogy az addig nagyon korrektül és jól fújó játékvezetők is megtámogatták a hazaiakat a végén. Persze, lehet, hogy ezek a dolgok összefüggésben állnak egymással!
Csapatunkból mindenki nagyon akart, azzal nem volt baj, de igazából egy, azaz egy legény volt a gáton, aki kellő mértékben használta az eszét az utolsó percekben. Orbán volt egyértelműen a nyerő emberünk, többek között, amikor egyetlen egy pontra feljöttek a szombathelyiek, hatalmas triplát dobott, majd a kulcsfontosságú büntetőket is a helyére küldte. Az utolsó 8 pontunkat ő szerezte, és ezzel óriási győzelemhez segítette csapatunkat.

Igen, ez bravúr volt a javából, de ez is csak egy győzelem! Lélektani szempontból nagyon jól jött, de tilos nagy jelentőséget tulajdonítani ennek a sikernek! Erős, célkosárlabdát játszottunk, kihasználtuk a hazaiak gyengéit, ami most meghozta gyümölcsét.
Itt a rájátszásban minden meccs más, és egyben minden meccs nagyon nehéz. Nagyon kiegyenlítettek az erőviszonyok, amelyek bármikor változhatnak sérülések, betegségek ( vagy éppen sítúrák… ) hatására! Előre kell nézni és mindig csak a következő mérkőzéssel foglalakozni!