Óbudai KA/C: HORVÁTH 7, NÉMETH 19, Köcse 1, JÓJÁRT 8, Lovas 1, GERGELY 14/3, SÁRVÁRY 8, Kőszeghy 7, Lugossy 6, Dózsa 2, Lückl 4, Neszmélyi 6.

Tényleg döcögősen indult. Ezt jól mutatja a negyed végeredménye is. Bár az első néhány pontot mi szereztük, utána sajnos végig rohantunk az eredmény után és az ellenfél egyik játékosa után. Igazából egy embert kellett volna megfogni a pályán, de sajnos nem nagyon sikerült… Rossz érzések kavarogtak bennem, amikor pályára a küldtem a második negyed kezdő ötösét. Elszomorító volt ugyanis az első játékrész. Nos, nemhogy el tudták feledtetni velem, de teljes megelégedettséggel állhattam a srácok elé a nagyszünetben, ugyanis 31:11-re nyertük meg ezt a játékrészt, hihetetlen dominanciával és tökéletes küzdeni akarással.

Természetesen átbeszéltük, hogy mi történt az első negyedben és felhívtuk a figyelmet a javítandó hibákra. Örömteli, hogy volt foganatja mindannak, ami elhangzott. Tényleg látszott, hogy a srácok odafigyelnek rá és valóban látható volt a javulás. Bár a második félidőt alig nyertük meg, a vezetésünk és a biztos győzelem, már nem forgott veszélyben. Érezhető volt, hogy ellenfelünk már nem lesz képes megszorítani bennünket, még úgy sem, hogy a harmadik és negyedik negyedben, a legnagyobb hangsúlyt arra fektettük, hogy mindenki elegendő időt tölthessen el a pályán.

Az első negyed kicsit rémisztő volt, de utána hála az égnek, gyorsan megnyugtattak a srácok. Nehéz ellenfelet sikerült legyőznünk és az első negyed ijedtsége után, talán simább lett ez a meccs, mint azt gondoltuk volna. Nagyon örültünk, hogy hazai pályán sikerült kiharcolni a győzelmet és az esélyt arra, hogy ismét döntőt játszhassunk. Szerettünk volna ugyanis ismét egy csoporttal feljebb lépni. A döntő még nehezebbnek ígérkezett, de kellő motiváltsággal, sikerre éhesen vártuk az este 6-kor kezdődő megmérettetésünket!