Békási Kaszások: Mogyorósi 2, PAÁR 8, Tas 0, ZÁDOR 17, Baján 1, Bonczi 0, CZIRKOS 6, Felkai 0, Henglár 2

Elérkezett a Kenguru Kupa 3. fordulója, ahol első mérkőzésünket a Római Kaszások csapata ellen játszottuk. Támadásban tudtunk gyors kosarakat szerezni, sokszor találtuk meg az üres társakat, és pontos passzokat adtunk egymásnak. Sajnos ez nem az egész félidőre mondható el. Feleslegesen kapkodtunk, pontatlan passzokat adtunk egymásnak, bedobásokból is. Védekezésben meg megint nem találtuk meg az embereinket időben, és futhattunk utánuk.

Fej-fej mellett haladt a két csapat. Ide-oda estek a kosarak. A lepattanókat egyszerűen csak néztük, amikből vagy második esélyt adtunk nekik, vagy gyorsan tudtak belőle indulni. A végére sikerült 4 pontos előnyt szereznünk. Igaz az ellenfélnek volt még válaszra lehetősége, de nem tudták megfordítani a mérkőzést. Végül az eredményjelző 38-34-es állást mutatott. Erre a félidőre is sajnos a sok pontatlan dobás, passzolás volt jellemző. 57 pontot nem tudtunk értékesíteni. Pedig rengeteg üres dobás volt. Sokszor a figyelem az ami hiányzik a csapatból. Legyen az támadás, vagy védekezés közben.

Sajnos a sok betegség miatt, csak 9-en tudtunk kiállni ezen a fordulón. Így a szabályok szerint automatikusan az ellenfél csapat győz. Ennek ellenére én úgy gondolom, hogy egy nagyon jó mérkőzést játszottunk, a sok hiba ellenére is. Volt akarat, küzdés, hajtás a srácokban. És ez nagyon sokat számít. Viszont amit nem értek, hogy ha kérek valamit pl.: hogy ha kosarat kapunk, akkor ne sétálva dobjuk be a labdát, hanem mindenki fusson a helyére, hogy minél gyorsabban betudjuk dobni a labdát. Védekezésben pedig sokkal nagyon figyelem kell, és azt kell fogni akit én mondok. Szerencsék volt sok helyzetnél nekünk, hiszen sok olyan helyzete volt az ellenfélnek mikor üresen mentek ziccerre. Rövid pihenő után következett a második mérkőzés.