Óbudai Kaszások: SÁRVÁRY 6, Kőszeghy 3, NÉMETH 11, SERES 10, Mihályi, Borsányi 6, Herczeg, SZABÓ 10, Horváth 4, Jarkas 6, Goór, Krajcsi 6.

Volt egy mérkőzésünk pihenni, ezalatt láthattuk, hogy második ellenfelünknél az egész csapatot figyelembe véve erősebbek lehetünk. Legalábbis a Vasas elleni mérkőzésük alapján erre lehetett következtetni. Nehezen találtuk a ritmust az első negyed elején3 perc után 3:2-re vezettek a Tigrisek, időt is kértünk. Sikerült rendezni a sorokat, ezt a hátralévő 5 percet produkált 10:0-s futásunk is bizonyítja. A második negyedre átragadt ez a lendület, két és fél perc egy 9:2-es etapot hoztunk össze. Ezután ellenfelünk került néhány percre jobb pozícióba, de az utolsó 3 percet sikerült 11:2-vel lezárnunk, így a félidőre már viszonylag megnyugtató előnyben voltunk.

Nem tett jót a fejeknek a nagyobb különbség, dekoncentráltan dobtuk a büntetőket, mindössze két találatot jegyezhettünk. Nem engedhetjük magunknak, hogy többször előforduljon ilyesmi. A második félidőben nem változott drámaian a játék képe. A fiaink kaptak feladatokat, figyeltük, hogyan reagálnak erre. Amikor megcsinálták, szép és látványos kosarak születtek. Az is kiderült, hogy meg kell még tanulnunk biztos előny tudatában is kosarazni. Megérdemelten arattunk győzelmet, helyenként szép játékkal.

A fő feladat erre a mérkőzésre az előző után megfogalmazott 3 területen való előrelépés volt. Voltak erre utaló jelek, aminek nagyon örültünk. Ezen a meccsen talán a kelleténél többet ragadt le egy embernél a labda, sokkal több gyors kosarat szerezhettünk volna, ha nem a labdavezetés az első szándék, hanem a tájékozódás. Láttunk „add és fuss” szituációkból remek megoldásokat és láthattuk azt is, hogy elő tud bújni a fiúkból az „én most akkor is dobok egy kosarat” hozzáállás. Tetszett, hogy a védekezésben jobban ment a segítés, kevesebbet voltunk háttal a labdának. Már a szombati két mérkőzés is azt bizonyította, hogy nagyon jól tettük, hogy összehoztuk ezt a tornát. Vasárnap a III. helyért várt ránk még egy derbi.