ZENTAI 14, Sándor 7, JÁNOSI 9, Kiss-Hindulák 2, Grósz 3, UDVARDI-LAKOS 1, DARÓCZI 9, Bognár 2, Pál 1, Orosz 1, Balázs 1, Berecz-Erdei,

A Kenguru Kupa utolsó előtti fordulójában a 2. meccset egyből az első bravúros győzelem után, a MAFC Grosics csapata ellen játszottuk. Nehéz mérkőzésre számítottunk, hiszen a MAFC kiélezett csatában szintén felülkerekedett a Budafokon. Kicsit megkavartuk a két hatost az előző meccshez képest, ez az első negyedben mondhattuk, hogy működött is, a pontszerzésért főképp Fülöp és Daru felelt, de Alex is tett be a közösbe, védekezésben pedig mindenki szépen tartotta az emberét, kivéve a ellenfelünk 13-as játékosáról volt szó, vele nem igazán tudtunk mit kezdeni, 16 pontot termelt csak ebben a negyedben, amit nem tudunk elvenni tőle, de hozzátartozik az igazsághoz, hogy lehetett volna ez sokkal kevesebb is ha kicsit összeszedettebek vagyunk fejben. A második negyedünk ponterősebbnek számított, ami be is jött, a Zentai-Jánosi duó szépen muzsikált, a végén megspékelve egy Bazsi távolival. Védekezésben viszont nem mozogtak már úgy a lábak, mint a Budafok ellen, a villámgyors mafcosok pedig nem kegyelmeztek, átrohantak rajtunk. A félidei büntetők viszont ismét remekül sikerültek 12/8 ment be, abban bíztunk, hogy ez ismét egy nagy feltámadás kezdete lesz.

Sajnos ez nem így történt. Támadásban már nem működött az egyénieskedés, a labdától pedig elég nehezen szabadultunk, vagy rosszul passzoltunk, amikor viszont sikerült kicsit járatni a labdát, egyből helyzetünk volt, sajnáltam, hogy ebből nem láthattunk többet, mint például Máté kosaránál. Mivel nem helyezkedtünk valami jól támadásban és sokszor csavarodtunk rá a labdára, a fekete 13-as csemegézett a besegítésből elcsent labdákból, mivel egész meccsen a legkisebb, legtapasztalatlanabb játékosainkat fogta. A negyed végére már az önbizalmunk is oda lett, és nem is igazán akartunk változtatni a történéseken, nyilván ebben már a fáradtság is közrejátszott. Az utolsó játékrész szintén így zajlott, sokat erőlködtünk egyedül, kevés volt a passz, ez pedig egy ilyen szintű csapat ellen már kevés volt. J. Gerit tudom kiemelni, hiszen ő sokszor kereste a társakat, akik sokszor viszont nem a megfelelő helyen kérték a labdát, így ebből sem sikerült eredményesnek lennünk. Aminek még örültem, hogy a meccs végére Udvardi Gergő is magára talált és szép dolgokat csinált a pálya mindkét oldalán!

Sajnos ezen a meccsen a különböző periódusokban és az egyéni dolgokban kellett keresnünk a pozitívumokat, hiszen a távolság egyre nagyobb lett a két csapat között, de dicséret illeti a csapatot, amiért kisebb kihagyásokkal végig harcoltunk és nem adtuk könnyen a bőrünket, amíg teljesen el nem fáradtunk. Összességében szerintem egy nagyon hasznos meccs volt a mai, mert rávilágított a hiányosságainkra, amelyeken az edzéseken kell dolgoznunk a továbbiakban. Tehát fel a fejjel, ahogy a mondás tartja a vereségből lehet igazán tanulni, nekünk pedig ebben a bajnokságban ez a fő célunk. Úgyhogy megyünk tovább és fejlesztjük magunkat napról napra az edzéseken! Hajrá Kaszások!