Óbudai KA/C: NÉMETH A. 15, Sárváry 6, Horváth B. 4, Kőszeghy 3, LÜCKL 4, Orosházi, BORSÁNYI 10/6, Lovas 2, Lugossy 2, Herczeg 1, JÓJÁRT 5, Köcse 2.

A csoport döntőjét – az első meccsén hozzánk hasonlóan 88 ponttal nyerő – Honvéd/C ellen játszottuk, aki reggel 103:15 arányban lépett át az Újpest/B-n. A meccsünk előtt ugyanez az Újpest szoros csatában, de végül tíz ponttal legyűrte az elfáradó BLF/B-t, így körvonalazódtak az erőviszonyok.
A „taktikai megbeszélésen” alaposan kiveséztük, hogy miképpen lehet ellensúlyozni a fizikai hátrányunkat, hiszen ellenfelünk átlagban egy fejjel volt magasabb nálunk, soraiban négy olyan alkatú sráccal, amilyen nálunk csak Köcse Kristóf volt.
Most is jól kezdtük a mérkőzést, megilletődöttségnek nyomát sem lehetett látni. Sokáig fej-fej mellett haladtak a csapatok, majd a – kiváló hangulatot teremtő szülők támogatása mellett – az első negyed utolsó perceiben be is daráltuk a kissé meglepett Honvédot.
A második játékrész is nagy csatát hozott. Az idő haladtával ellenfelünk egyre jobban ki tudta használni testi fölényét és mindkét oldalon ellenőrzés alatt tartotta a festéket. A 19.percben még így is vezettünk (32:30), de a nagy szünetre – egy 8:0-ás futással – már a piros mezesek mehettek előnnyel.

Sajnos be kell látnunk, hogy valahol a második negyed végén, vagy inkább a harmadik negyed elején megtört a játékunk, elfogyott a lendületünk és képtelenek voltunk lépést tartani a Honvéddal. A saját magunk által diktált tempó, valamint a szokatlanul nagy fizikális küzdelem eddigre teljesen felőrölt minket, és ezt követően egyre több rossz döntést hoztunk. Lekéstünk a labdákról, rengeteget faultoltunk, támadásban pedig tanácstalanul kóvájogtunk. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, ellenfelünk még nagyobb kedvvel játszott, szinte minden beesett neki, a végén csak Németh Atilla és Lückl Zsombor 1:1-ei, valamint Borsányi Botond triplái mentettek meg minket a nagyobb arányú vereségtől.

Az első félidő teljesen vállalható volt, sőt, jó volt látni a bátor hozzáállást a csapat részéről. Nem
érzem kudarcnak a második húsz perc szenvedését sem, hiszen a pihentebb Honvédosok nem csak
magasabbak, erősebbek, hanem egy évvel idősebbek is voltak, ami serdülőben nagyon sokat számít. Ellenfelünk szép és kulturált kosárlabdát játszott, amiért őszintén gratulálunk nekik.
Bízom benne, hogy sok ilyen építő kihívásunk lesz a szezonban és szép fokozatosan, egyre jobban
vesszük majd az akadályokat!