Óbudai KA: Varsányi 9, Chabot 4, SAFRANKA 16/9, Dócs 10, Orbán 14
CS: Dobossy 5, VASALI 12, Bulyovszky, Csocsán 2, Sebők 2

A kötelező jellegű győzelem mellett, jó játékban is reménykedhettünk a mérkőzés előtt, már csak azért is, mert a jászberényiek sok problémával küszködnek és mindössze heten érkeztek. Persze, nálunk is – a már „jól megszokott módon”, – fontos láncszemek hiányoztak a gépezetünkből, de ¾ év után mérkőzésen is újra összeállt a Dócs-Orbán-Safranka tengely, ami bizakodásra adhatott okot.
Sokat játszottunk magas szerkezettel, amire idén még nem nagyon volt példa és ,sajnos, a vártnál jóval gyengébben teljesítettünk az egész mérkőzés folyamán. A spacingünk, és a figuráink nem működtek jól, rossz opciókat választottunk, sokszor borzalmas káosz uralkodott a támadójátékunkban.
Nem tudtunk ritmust találni, egy-egy jó megoldásra legalább kettő rossz jutott, így nagyon hullámzó volt a teljesítményünk és ez az eredményben is megmutatkozott, többször megugrottunk, de a dicséretesen küzdő vendégeink mindig fel tudtak zárkózni.

Tovább folytatódott a klasszikus „húzd meg ereszd meg” játék, megint volt egy-egy jobb periódusunk, el is mentünk 14 ponttal, de nem tudtunk akkora előnyt kiépíteni, amivel megtörtük volna a jászságiakat. Sőt, a 3. negyed második felében legjobbjuk vezetésével átvették a mérkőzés irányítását és a széteső, lyukas védekezésünk mellett egészen egálig fel tudtak jönni.
Hirtelen teljesen éles lett a meccs, változtatnunk is kellett több dologban. Alacsonyabb szerkezettel aztán jobban is teljesítettünk, bár még mindig sok hibával, de egy sokkal összeszedettebb védekezéssel fokozatosan elléptünk ellenfelünktől, így a végén már izgulnia sem kellett az értünk szorítóknak.

Ez most így gyenge volt és muszáj lesz egy-két elemben sokat fejlődnünk. A meccs erkölcsi győztesei egyértelműen a Lehel Kosársuli csapata, akik megmutatták, hogy kell egy nehéz helyzetben is alázatosan, nagy szívvel játszani.
Mi inkább csak Vasali domináns játékának és egész jó dobószázalékának, valamint Dócs visszatérésének örülhettünk, aki bár az első félidőben még – érthetően, – csak kereste a helyét, aztán belelendült és hozzá tudott tenni a teljesítményünkhöz.
Sokkal több kell az elkövetkezendőkben!