Kolozsvári 11/6, Sipos 9/3, Kiss 8/6, Antal 7/3, Léh 1,
CS: Kocsis 7/3, Zádor, Michel, Pusztai

Azt túlzás lenne állítani, hogy szükségünk volt erre a meccsre, de azért az sem állja meg a helyét, hogy púp volt a hátunkon. A legfőbb célunk az volt, hogy minél kevesebb energiaveszteséggel ússzuk meg ezt az összecsapást, de úgy, hogy azért legyen értéke. Nos, az első célunkat sikerült elérnünk, a másodikat nem.

Nem volt értéke, sőt inkább értékelhetetlen volt ez a meccs a részünkről, mert félgőzzel nem lehet kosárlabdázni. Ez most csak edzői felelősség, de a túlterhelést mindenképpen el akartuk kerülni, hiszen voltak akiknek U-20-as mérkőzése volt még aznap, a többieknek pedig másnap kellett a kadet ill. az országos junior bajnokságban helytállniuk. Antal, a hétvége hőse pedig triplázva, minden lehetséges meccsen pályára lépett!

Lesz még ilyen a regionális bajnokságban, amikor nem tudunk max-ra játszani a mérkőzésütközések miatt. Nincs mese, le kell nyelni ezeket a békákat, mert nyilván nem kellemes érzés 40-50 pontokkal kikapni. Ez most egy ilyen időszak, de lesz majd olyan is, amikor a junior/B-t is teljes erőbedobással tudjuk lejátszani. Ezért sem léptünk vissza ettől a bajnokságtól.
Ezek a tények semmit nem vonnak le a hazaiak érdemeiből, akik juniorjaikat pihentetve a kadet csapatukkal játszottak és így is mindenben, de legfőképpen harcosságban múltak minket felül.