Óbudai Kaszások: Boros 7/3, Horvat 5/3, Balázsi 2, SWANSON 26/6, HOMOKI 16.

Cs: Lakosa 4, Szántó 8, Patai, Horváth 2, Szabó, Varsányi.

Nehéz este várt ránk Tiszaújvárosban, ahol már az első percektől érezhető volt, hogy a hazai csapat nagyobb intenzitással és elszántsággal vetette bele magát a mérkőzésbe. Bár a festékben több alkalommal is sikerült eredményesen befejeznünk támadásainkat, összességében nem tudtuk érvényesíteni azt a játékot, amelyet a hét során gyakoroltunk.

A hazaiak különösen az energikus védekezésükkel és agresszív lepattanózásukkal nehezítették meg a dolgunkat. Több alkalommal is második esélyhez jutottak támadólepattanók után, amit könyörtelenül kihasználtak. A mi oldalunkon eközben hiányzott az átütő egyéni teljesítmény, amely lendületet adhatott volna a csapatnak.

Különösen fájó pont volt a külső dobásaink hatékonysága: hiába alakítottunk ki tiszta helyzeteket, a tripla vonalon túlról egyszerűen nem jöttek a kosarak. Ez nemcsak az eredményességünket, hanem a támadójátékunk dinamikáját is visszafogta. A félidő végére a Tiszaújváros megérdemelt előnnyel vonulhatott pihenőre.

A fordulás után próbáltunk ritmust váltani, de a játék képe érdemben nem változott. A hazai csapat továbbra is nagyobb akarattal ment bele a párharcokba, és mi nem tudtuk stabilizálni a védekezésünket. A gyors indításokból újabb könnyű pontokat kaptunk, miközben támadásban továbbra is sokszor erőltetett megoldásokra kényszerültünk.

A lepattanócsata elvesztése végig rányomta bélyegét a mérkőzésre. A tizenhat engedélyezett támadólepattanó és az abból kapott húsz pont jól mutatja, mennyire hiányzott a megfelelő koncentráció és fizikális jelenlét a palánk alatt. A statisztikai mutatók egyértelműen visszaigazolták azt, amit a pályán is láthattunk: nem tudtuk végrehajtani azt a játékkoncepciót, amelyet a héten felépítettünk.

A hajrában sem sikerült érdemben közelebb zárkóznunk, így a Tiszaújváros végül magabiztosan tartotta meg előnyét, és teljesen megérdemelten tartotta otthon a győzelmet.

Összességében egy olyan mérkőzésen vagyunk túl, ahol az ellenfél több energiát, harcot és pontosságot tett bele a játékba. Mi nem tudtunk csapatként megfelelő szinten teljesíteni, és a kulcsfontosságú statisztikai mutatókban is alulmaradtunk. Ugyanakkor nincs idő a múltban ragadni: rövid időn belül két rendkívül fontos idegenbeli találkozó vár ránk, köztük a Hepp Kupa négyes döntőjéért vívott összecsapás.

Gratulálunk a Tiszaújváros csapatának a győzelemhez, és sok sikert kívánunk nekik a szezon további részére. Mi pedig dolgozunk tovább, hogy a következő mérkőzéseken már egy egészen más arcunkat mutathassuk.