Óbudai Kaszások: Boros 11, Hajdu, Balázsi, Homoki 14/9, Swanson 17.

Cs: SZÁNTÓ 12, Gazdag 2, Horváth 6, Lakosa 5, Szabó 3/3, Varsányi 7/3.

A találkozót több sérülés és új arc is megelőzte a hazai oldalon, ami eleve kiszámíthatatlanná tette a rangadót. A kezdés azonban minden várakozást alulmúlt: az első percekben mindkét csapat küszködött a támadások befejezésével, különösen a mieink ritmusán érződött a bizonytalanság. Az első negyed gyengébb hatékonysága végig meghatározta a mérkőzés képét.

A Veszprém már ekkor magához ragadta az irányítást, és bár nem alakított ki nagy különbséget, stabil előnyt épített. Amikor a Kaszások közelebb zárkóztak volna, a hazaiak mindig találtak valakit, aki fontos kosárral megtörte a felzárkózási kísérleteket. Az első félidő végére kialakult különbség később döntőnek bizonyult.

A szünet után javult a vendégek játéka, nagyobb energiával és elszántsággal kosárlabdáztak, ami kiegyenlítettebb játékot eredményezett. A harmadik és negyedik negyedben összességében már versenyképesebb teljesítményt nyújtottak, azonban a fordításhoz szükséges extra megoldások hiányoztak.

A veszprémiek szűkebb rotációval dolgoztak, mégis hatékonyak maradtak, elsősorban új légiósuk és Bogdán ponterős játékára támaszkodva. Hiába bizonyultunk több játékrészben is minimálisan jobbnak, az első tíz percben összeszedett hátrányt nem sikerült ledolgozni.

A mérkőzés kulcsa az álmos kezdés volt, amely végig rányomta bélyegét a teljesítményünkre. Bár a folytatásban volt tartás és küzdelem a csapatban, ez ezen az estén nem bizonyult elegendőnek a fordításhoz. A Veszprém megérdemelten tartotta otthon a győzelmet, míg a mieink számára újabb tanulságos találkozó zárult le. Az alapszakasz azonban még tartogat lehetőségeket, a munka folytatódik, hiszen a következő fordulókban ismét komoly kihívások várnak a csapatra.