Óbudai Kaszások/A: Osztovits I., KONECSNYI B 14/12., Németh D. 8, GYŐR SZ. 12, SZABADOS M. 8/6, PAÁR Á. 4, Balpataki B. 2, Bartal B. 2, DÓCS J. 16 (17 Lep), MAKRA Z. 6, Tóth M. 2

Nem úgy indult a szezonunk, ahogy arra számítottunk, így nagyon kicentizve kerültünk ebbe a helyzetbe: legalább 13 ponttal kellett volna nyernünk, hogy egy esetleges körbeverésből még bejuthassunk közvetlenül az „A” döntőbe (nem mintha ez lenne az egyetlenegy célunk!).
Úgy látszik ez a „teher” nem a lehetőséget és a „fényt” nyújtogatta, hanem a lefagyást és a félelmet mindenféle vállalástól – védekezésben és támadásban is nagyon passzívan játszottunk. Amikor magunkra találtunk, mindig érkezett valamilyen válasz, hol az ellenféltől, hol a játékvezetéstől, így feljöttünk, de nem tudtunk felülkerekedni. Még mielőtt némi lelki előnnyel fordulhattunk volna, a világ legegyértelműbb lépéshibájából kaptunk egy triplát, de ezt is csak némi „szánom-bánom” követte. Persze, lehet hibázni, na de ekkorát és mindenféle következmény nélkül?!

A szünet után sokkal elszántabban jöttünk ki a pályára, magunkhoz is ragadtuk a kezdeményezést és 2-11-es rohammal át is vettük a vezetést. Ezt a negyed végéig meg is tartottuk, de közben gyűltek a faultok. Most nem vettük olyan jól az utolsó negyedes zónát, de egy időkérés után tudtunk változtatni. Az utolsó két percre 4 pontos előnnyel fordultunk, de ezután már nem volt szerencsénk, és meg is fogyatkoztunk.

Nincs más hátra, mint előre! Szerintem a mai alapján nincs szégyellnivalónk: le kell vonnunk a tanulságokat, faragnunk kell a hibáinkból, a jó dolgokból építkezni és a szezon következő részében ezek alapján megújulni!
Jankó és Matyi formajavulása is egy rész-öröm, előbbi egy elég tuti DUPLA-DUPLÁVAL nyugtázta ezt! Gratulálok!