Óbudai Kaszások: Horváth 10, Krajcsi 7, Goór 11/6, Lugossy 2, HIDVÉGI 21/9.
Cs: Rónai 8/3, Jarkas, Kardos 4, Daróczi, Léczfalvi.

Nem kezdtünk jól, de 5 perc elteltével így is vezettünk. A folytatásban érezni lehetett, hogy valami nem kerek ezen a napon és ez sajnos az eredményjelzőn is látható volt. A hazaiak átvették a vezetést és 4 ponttal megnyerték a nyitó negyedet. A második 10 percet, ha csak egy pontocskával is, de sikerült megnyerni. Nagyon küszködtünk, de az volt az ember érzése, hogy talán elkezdjük elkapni a fonalat. Ezen a meccsen sem jött jókor a szünet, de bizakodva vonultunk az öltözőbe.

Bár a második negyedet lekopírozva ezt a negyedet is 16:15-re nyertük meg, egyáltalán nem lehettünk elégedettek. Nagyon küszködtünk és az igazság az, hogy nem is az ellenfelünkkel, sokkal inkább magunkkal. Sehogy sem ment a játék, pedig ekkor már tényleg kapartunk, ahogy tudtunk. Egyszerűen képtelenek voltunk átvenni a vezetést, hogy átlendüljünk valahogyan ezen a görcsösségen. Mindössze 2 pontos hátrányban kezdtünk neki a záró negyednek, de azt kell mondjam, hogy esélyünk sem volt nyerni. A hazai csapat extázisban játszott, le a kalappal a hozzáállásuk és a teljesítményük előtt.

Jár a gratuláció a Kiss Lenke csapatának, megérdemelten nyertek. Ezzel párhuzamosan kijelenthetem, hogy bár nagyon szerettünk volna nyerni, egyáltalán nem érdemeltünk győzelmet. Évek óta dolgozom együtt a srácokkal, de ilyen gyengén még sohasem játszottunk. Lehet, hogy sok volt 6 nap alatt a 3 meccs, de kizárólag ez, egyszerűen nem lehet magyarázat a teljesítményünkre. Magunkba kell néznünk, mert az biztos, hogy bizonyos dolgokon változtatnunk kell. Nagyon nehéz helyzetbe sodortuk magunkat, de hiszem, hogy ez a csapat még mindig képes lehet továbbjutni ebből az elképesztően szoros csoportból… Hajrá Kaszások!