Óbudai Kaszások: HORVÁTH 21/3, KRAJCSI 18, LUGOSSY 13, HIDVÉGI 13/6, Herbák 9.
Cs: Rónai 1, Jarkas, KARDOS 6, Herczeg, Léczfalvi.

A támadásunk, az eladott labdákat leszámítva rendben volt. 17 pontot dobtunk idegenben, azt gondolom, hogy ezzel nincsen baj. Túl sokat kaptunk! Egy negyed alatt, 26 kapott ponttal nem lehet Szolnokon meccset nyerni. Szerencsére a folytatás már jobban sikerült. A második 10 percben mutatott döntetlen állás is jelzi, hogy teljesen partiban voltunk a hazai csapattal. Leszámítva a megmaradt 9 pontos hátrányunkat, mindenképpen bizakodva vártuk a folytatást.

Egyértelműen sikerült megváltoztatnunk a meccs képét. A fault problémáink ellenére is sikerült megnyernünk a harmadik negyedet, de sajnos nem tudtunk kellően közeledni a Szolnokhoz. A záró negyedet ráadásul szörnyen kezdtük, így lehetetlen helyzetből, 14 pontos hátránnyal szembesültünk 4 perccel a végső sípszó előtt. Amit innentől a srácok műveltek ahelyett, hogy szétestünk volna, az előtt bizony le a kalappal. Egy labdás meccset csináltunk belőle, elképesztő hajrát bemutatva. Fájó vereség, de mindenképpen erőt lehet és kell is meríteni belőle a folytatásra.

Bár a Szolnok, a hiányzók visszatéréseinek köszönhetően önbizalommal telve várhatta az összecsapást, mi egyértelműen győzelemért utaztunk le a magyar kosárlabda egyik fellegvárába. Nagyon kicsin múlott, hogy meglegyen ez az extra győzelem, de hiszem, hogy egységesebb, jobb csapatként tértünk haza. Búslakodni amúgy sincs idő, hiszen a hétvégén már hazai pályán kell bizonyítani rátermettségünket az eddig kiemelkedően szereplő Szombathely ellen! Gyertek Szurkolni! Hajrá Kaszások!