Óbudai Kaszások/A: Konecsnyi B. 2, Jones A., Győr Sz. 9/3, Szabados M. 6, Paár Á. 2, Németh D. 8, Simon Á., Csizmadia M., Trembeczki T., Balczer M. 6, MESHKOV P. 11, DÓCS J. 20 (20 LEP)

Az előzményekből sejteni lehetett, hogy akár egy jó lehetőség állhat előttünk, hiszen a hazai csapat magához képest egy jóval gyengébb kerettel tudott csak kiállni. Gyakoroltunk is pár dolgot a héten, amiről úgy gondoltuk, hogy segíthet nekünk. Mindezek ellenére nagyon gyengén, rossz mentalitással kezdtünk, könnyű kosarakat is kaptunk és flowban triplákat is. A 12-2-es indulást követően ugyan észhez tértünk, de csak arra volt elég, hogy a rengeteg figyelmetlenség, „olcsó” hibáink mellett megtartsuk a különbséget. A második negyedben is érthetetlenül tompán játszottunk és pár perc alatt a 8 pont helyett inkább 12-re duzzadt a különbség. Muszáj volt változtatnunk, ezzel okoztunk némi rövidzárlatot és bizonytalanságot, a félidőre ezzel visszatértünk a meccsbe, mindössze 3 pont különbséggel mehettünk a szünetre.

Szerettük volna jobban csinálni azokat, amik jól működtek és sikeresnek bizonyultak. Ezzel sikerült is nyomnunk egy 5-14-es etapot, ahol 6 pontos előnyre tettünk szert. Úgy látszott, hogy fordulhat a kocka, végre jól játszottunk. Ezt az adódó jó lehetőséget – számomra érthetetlenül – nem tudtuk kellőképpen értékelni; inkább visszatértünk a meccs eleji pocsék hozzáállásunkhoz. Feltámasztottuk a hazai csapat szellemét, mellyel szépen újra átvették az uralmat. Bár a negyedik negyed elején megint mi találtunk magunkra, de a 4 pont nem egy megnyugtató előny. Pár banális hiba után szét is csúsztunk, és már nem volt visszaút. Bár 4-5 pont hátrányból indult a végjáték, semmi sem jött össze, nem úgy, mint a hazaiaknak – de félreértés ne essék: tettek is érte, nem törtek meg. Irreális a meccs képe alapján a 11 pont, de sajnos a végén nem rúgtunk labdába.

A kiszámíthatatlan körülményeket: az inkompatibilis és inkonzisztens játékvezetést még megfejeltük a saját hülyeségeinkkel és gyenge hozzáállásunkkal. Volt rá remény, hogy sikerüljön változtatnunk, de túl sokszor gáncsoltuk el saját magunkat. Érthetetlen, hogy a mentális flowt és a vezetést nem adódó lehetőségnek vettük és ahelyett, hogy vérszemet kaptunk volna, inkább hagytuk, hogy „kiénekeljék a sajtot a szánkból”. Gratuláunk a MAFC-nak, jót harcoltak megdolgoztak a győzelemért! Mi pedig remélhetőleg tanulunk ebből az esetből!