Óbudai Kaszások/A: Győr 5, Szabados 4, Paár Á. 3, Takács 2, DÓCS 21, Csizmadia 7, BALCZER 8, Trembeczki 3, MESHKOV 9, Konecsnyi 2, SIMON 7.

Már a feldobáshoz rendeződésnél szembetűnő volt, hogy jelentős (már-már korosztálynyi) fizikális különbség van a két csapat között, az első percekben pedig már az is kiderült, hogy ez megmutatkozik a gyorsaság és erőszakosság terén is. Persze, tudtuk mi ezt előre, hiszen nem ez volt az első randevú, megvolt az elképzelésünk ennek ellensúlyozására, de ezt csak részben sikerült megvalósítani.
Nincs mit szépíteni; ellenfelünk ezúttal nem csak az izmozásban jeleskedett, hanem extrán is dobott, így a lényegi kérdések az első félidőben eldőltek.

A szünetben ismét változtattunk pár dolgon, de leginkább a mentalitásunkon, ami azonnal eredményesnek bizonyult. Jó volt látni, hogy végre tartósan kiléptünk az „üldözött vad” szerepköréből, sőt, egyre többet volt nálunk a vadászpuska! Teljesen más lett a játék képe.
Sajnos, a mi szempontunkból a lehető legrosszabbkor változott meg a játékvezetői felfogás, a negyedik negyedet teljesen szétfújták (a két csapat összesen 41 büntetőt dobott ekkor), így nem tudtuk már szorosabb különbséget kibrusztolni.

Kemény, férfias ütközet volt. Magasságban, súlyban lehetetlen fejlődni kétszer tíz perc alatt, de az akarati tényezők szempontjából akár ennyi idő tapasztalata is elegendő lehet. A Honvéd nagyon jól játszott – 14 tripla értékesítése ritkán sikerül egy utánpótlás csapatnak – de a fizikailag terrorizált szerepkörbe nem törődtünk bele, nem maradtunk adósaik, méltósággal küzdöttünk a lefújásig.