Óbudai Kaszások/A: Győr 8, Csizmadia 3, PAÁR Á. 8/6, Dobler-Szeleczky 4, Balczer 4, Jones 3, DÓCS 15, MESHKOV 12, Takács 8, Simon 2.

Az sem kizárt, hogy az eddigi eredmények elkényelmesítették ellenfülünket, de az biztos, hogy kiválóan kezdtük a mérkőzést. Az első negyedben szinte minden az elképzeléseink szerint alakult, jól dolgoztunk a pálya mindkét oldalán. A kispadról többen is kiválóan szálltak be a ringbe, főleg Dócs Jankó volt elemében.
A második játékrészben sokkal agresszívabb lett a hazai alakulat, de Meshkov 1:1-eivel – az eladott labdáink ellenére is – sokáig szépen tartottuk magunkat. Aztán a negyed második felében beütött a krach, zombiként jártunk-keltünk a pályán, melynek következtében 17:0-s rohanást repesztett a Szeged és 10 egységnyi előnyre tett szert.

A szünet után ismét a mi szánk íze szerint alakultak a dolgok, Paár Ákos két triplával riadót fújt, majd rövidesen 1 pontra zárkóztunk! Sajnos, ezt követően újra ránk talált egy komoly pauza, 3 percig nem szereztünk kosarat és ismét elhúzott az ellenfél. A védekezésváltásunk arra ugyan jó volt, hogy feléberedjünk a hipnotizált állapotból, de többre már nem, a 18 egységnyi különbséget látva eldőlni látszott a találkozó.
Az utolsó negyed a sokadik nekirugaszkodásunkkal indult és úgy tűnt, hogy a beletett energia meg is hozhatja a gyümölcsét… majd megint ránk tört 5 percnyi álomkór és egy 12:0-s hazai roham. Kár érte, mert az utolsó percek is bizonyították, hogy van erőnk, tartásunk és küzdünk az utolsó leheletünkig.

Hasznos mérkőzésen vagyunk túl, a vereség miatt pedig nincs szégyenkezni valónk. A szakmai elképzeléseink jelentős része megvalósult, úgy érzem, hogy ma is léptünk előre a Jácint bácsival közösen meghatározott területeken.
Amiatt biztosan lehet bennünk hiányérzet, hogy a három lefagyásunk során 38 pontnyi hátrányt szedtünk össze, hiszen a maradék 28 (!) perc során 18 ponttal nyertünk! Nem először fordul elő ilyesmi a csapat életében, biztos vagyok benne, hogy a jövőben javulni fogunk ezen a téren.