Óbudai Kaszások/A: Nagy N., JONES A. 9, GYŐR SZ. 15/3, Szabados M. 3, Paár Á. 2, Zádor N. 7/3, Csizmadia M., TAKÁCS Á.12, Trembeczki T. 7/3, Balczer M. 2, MESHKOV P. 5/3, Dócs J. 9

Még mindig nem vagyunk erőnk teljében, sok betegünk van és a meccs közben is sajnos egyel kevesebben lettünk. A két csapat még nem játszott egymás ellen és nem is tudtuk igazán, hogy mire számíthatunk. Célunk az volt, hogy magunkra figyelve vigyük pályára azt, amért nap, mint nap dolgozunk, és amit már tudnunk kellene. Pont ez az alapvető dolog hiányzott és az identitásunk. Jól kezdtünk pár sikeres szituációval, Szili vitte a csapatot, az 5. percben még vezettünk is 10-11-re, aztán mindent elkövettünk, hogy ne kerüljünk a kosár közelébe és cserébe könnyű kosarakat kapjunk. A lepattanó szándéka sem volt meg bennünk, így a félidőre az ellenfelünk 23 lepattanót gyűjtött a mi 13 lepattanónk ellenében és abból 12 volt támadó!! Sajnos nagyon lehúztuk magunkat.

A második félidőben – egyáltalán nem nagy túlzással – a becsületünkért küzdöttünk, újra kellett építeni saját magunkat, a csapatunkat. Messze jártunk még a jótól, de legalább volt identitásunk és látszott az elképzelésünk. Philipp, Aidan is lendületet tudott adni a csapatnak, Tomi is magára talált és Ábel is sokat dolgozott. Így, hogy tettünk érte, többször érezhettük meg a sikert is! A harmadik negyedet meg is nyertük, és a negyedikben sem jártunk távol.

Elég mélyre csúsztunk a meccs elején, volt honnan felállnunk. Sajnos addigra már tetemes hátrányba kerültünk, így csak a kármentést mondhatjuk sikeresnek. Az legalább jól sikerült. Remélem, megőrizzük ezt a tanulságot és magasabb szintre tudunk lépni!