Óbudai Kaszások: MÉHÉSZ 14/9, PAÁR 9/3, KARDOS 18/3, DEMETER 9, Daróczi 2.
Cs: Ács 3/3, Halász 6, Mihályi 2, Zádor 2, Balczer 3, MESHKOV 11/9, Grósz 2.

Idegesen, kapkodva kezdtük a meccset. Hiába volt összességében rendben a védekezésünk, támadásban pontatlanok voltunk és nagyon sokat hibáztunk. Sokszor mindenféle nyomás nélkül, tenisznyelven szólva: „ki nem kényszerített” hibákból adódtak az eladott labdáink. Az még így is érezhető volt, hogy a győzelmünk nem forog veszélyben, így már az első negyedben elkezdtünk sorokat cserélni, hogy mindenki nagyjából ugyanannyit tudjon játszani. A második negyedben kicsit talán sikerült rendezni a sorainkat. Kevesebb buta hibát vétettünk, de még mindig képtelenek voltunk azt a játékot játszani, amire valójában képesek vagyunk.

Utólag kijelenthetjük, hogy szinte teljesen hasonló negyedeket produkáltunk. Mindegyik játékrészben 20 pont körül dobtunk és 10 pont alatt tartottuk ellenfelünket. Folyamatosan nőt az előnyünk, a végére majdnem 50 pont lett közte. Ellenfelünk mégis végig ugyanolyan energiákat mozgósított és a lefújásig kiadtak magukból mindent. Sajnos a győzelem ellenére is az az érzésem, hogy a vendégek talán közelebb teljesítettek valós tudásukhoz, mint mi.

Ismét sima győzelmet arattunk, most mégis hiányérzetem van. Bár voltak jobb periódusaink, összességében bőven alulteljesítettünk ezen a meccsen. Érezhető volt csapaton belül is a feszültség, tehát egyáltalán nem egy felhőtlen győzelemről van szó. Jobb összpontosítással és keményebben kell játszanunk, hiszen állnak még előttünk olyan meccsek, ahol ez a teljesítmény egyszerűen nem lesz elég a győzelemhez. Tanulnunk kell ebből és változtatni ezen, ha el akarjuk érni a kitűzött céljainkat. Köszönjük a szurkolást! Hajrá Kaszások!