Óbudai Kaszások/A: Lipcsei G. 4, Bíró B. 2, Osztovits I. 1, Szabados M. 17/3, Paár Á. 6/6, Simon Á. 5/3, Trembeczki T. 16, Balczer M. 9, Nagy N., Tóth M., Bori N. 2

Kicsit tapogatódzva kezdett mindkét csapat, mi a védekezésben voltunk sokkal óvatosabbak, ezért több kosarat kaptunk. Viszonylag rövid időn belül sikerült felvenni a mérkőzés ritmusát; fegyelmezetten csináltuk a megbeszélt és gyakorolt dolgokat. Át is vettük a vezetést, ami sajnos a negyed végére azért csökkent mert akkor épp a lepattanókban nem jeleskedtük. Védekezésben is sokszor ítéltek minket szabálytalannak, mindig egy ütemmel késtünk. A reményteli kezdésünket követően történt „csak a szokásos” – jött a lefagyásunk, a mentális szétesésünk. Csúnyán buktuk ezt az etapot, bosszantó volt a visszaesésünk, pedig több mindennel próbálkoztunk. Szerencsére nem volt behozhatatlan a különbség.

Tartottuk magunkat, de képtelenek voltunk megújulni, vagy talán nem tudtuk kellően lereagálni a körülmények változását. Sajnos kiszámíthatatlan volt az is, hogy mit lehetett és mit nem. Ezt a hazai csapat agresszivitással kezelte, mi pedig „fejvakarással”. Mi egyértelműen egyre lejjebb kerültünk, ellenfelünknek pedig csak nőtt az önbizalma. A labdafelhozatalinknál is rengeteg bizonytalanság adódott, ezt könnyű kosarakkal büntették. Először csak lassan, de később jobban nyílt az olló. Nem igazán volt visszaút.

Régóta küzdünk már a betegséghullámmal; edzeni-felkészülni sem tudunk rendesen és meccsre sem tudunk normálisan kiállni. Most is két játékosunk dőlt ki rögtön a meccs után, ez ad némi halvány magyarázatot a puhányságunkra. Voltak jó periódusaink és akadt jó teljesítmény is Tominál, vagy Matyi támadásaiban, illetve Marci is jól mozgott a gyűrű alatt, de a többi produkció sajnos elmaradt a várhatótól. Ma ennyire voltunk képesek, remélem legközelebb jobb lesz a helyzet!