Óbudai Kaszások/B: PAÁR 12/6, Osztovits, Simon 5/3, Németh 5, TREMBECZKI 22, SZABADOS 17, Bíró, Czirkos 9/3, Lipcsei 4, Bori.

Jó energiákkal kezdtük el a mérkőzést és kezünkbe vettük az irányítást. Felismertük az ellenfél aktuális védekezését és türelmesen megvártuk az adódó helyzeteket.
A második negyedben kicsit felpörögtek az események; a KLKA nagyobb fokozatra kapcsolt, de nálunk is több lett a gyorsindításból szerzett kosár.

A szünet után jelentős visszaesés következett a játékunkban. Ahogy lenni szokott, először fejben, majd testben fáradtunk el. Abszolút úgy tűnt, hogy nem bírjuk tartani a saját tempónkat. A lehetőséget megérző hazai csapat pedig – az edzésére várakozó junior játékosaik bíztatása mellett – olyan állapotba került, hogy bármihez nyúlt, az arannyá változott.
Az utolsó negyedben egy védekezésváltással valahogy sikerült elállítani a vérzést és megkezdeni a felzárkózást. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy honnan volt erőnk ennyire profin lehozni a végjátékot, de a végig jól játszó Szabados-Paár-Trembeczki trió mellett ekkor már Czirkos Ákos is húzni tudta a csapat szekerét.

Az öltözőben abban maradtunk a srácokkal, hogy alanyi jogon továbbra sem jár a játéklehetőség, de ha mindenki csúszik-mászik a pályán, akkor hasonló játékidőkre lehet számítani. Ezen felül abban is megállapodtunk, hogy ha lehetőség nyílik rá, akkor most ténylegesen rámegyünk a győzelemre. Nagyon örültem neki, hogy végül mindkét elképzelésünk megvalósult, mert ez a kettő együtt igazán értékes.