Óbudai Kaszások/A: NÉMETH D. 10, Jones A. 2, Bíró B. 5/3, Osztovits I. 2, SZABADOS M. 15/6, Paár Á. 9/3, Lipcsei G. 2, TREMBECZKI T. 18, Balczer M. 4, Tóth M.

Annak ellenére, hogy nem is kezdtük rosszul a meccset, hátrányba kerültünk. Ez főleg azért volt, mert mindenhonnan extrán dobott a kőbányai alakulat. Nem törtünk meg, de folyamatosan nőtt a hátrányunk. A második negyedben lépnünk kellett valamit, hogy meccsben maradjunk. Vállaltunk némi kockázatot, de működött, sőt ki is egyenlítettünk. Az 5. perctől aztán megint jött a szétesés, nem tudtunk koncentrálni. Először 9, majd 14 pontos hátrányba kerültünk, némi „kozmetika” után a félidőre maradt közte 11 és a „letört bili füle”.

A második félidőben is próbálkoznunk, folyamatosan változtatnunk kellett, mert az egyetlen stabilitásunk a változás volt. Először 15 pontos hátrányt szedtünk össze, majd jól működött a védekezésünk és a lehetetlent meghazudtolva vissza tudtunk jönni a meccsbe. Nagyot mentünk, helyenként látványos játékkal is, de azért volt rá válasz is. A negyedik negyed elején megint 15 pontos hátrányt szedtünk össze, majd lángra kapva a 17 percre 4 pontra csökkentettük a hátrányunkat. Nagyot mentünk, de a végére pár hiba után már nem maradt több lőszerünk az egyenlítésre.

Úgy érzem, a mai mérkőzés után nincs szégyellnivalónk – nem kell szomorkodnunk. Kifejezetten jól játszottunk, sokat tudtunk előre lépni a meccs folyamán. Csak az abszolút gyermeteg hibáinkat leszámítva a győzelem is reális lehetett volna annak ellenére is, hogy nagyon jól dobtak a kőbányaiak. Ha megértjük saját magunkat, akkor ez egy igen hasznos tapasztalat volt!