Óbudai Kaszások/B: Paár Á, BÍRÓ 2, Szabados 8,/3, TREMBECZKI 13, Bori, OSZTOVITS 8/6, Simon 3, Nagy, Tóth 4, Németh 6, CZIRKOS 5/3, LIPCSEI 3.

Nagyon lassan vettük fel a mérkőzés ritmusát, de pár perc elteltével már méltó ellenfelei tudtunk lenni a hazai csapatnak.
Ez az összkép a második negyed végéig meg is maradt, így – különösen Trembeczki Tomi erőszakos játékára építve – csak 10 pont körüli hátránnyal kellett pihenőre térnünk. Úgy tűnt, talán még esélyünk is lehet.

Nem sokáig… Nem először fordul velünk elő, hogy beragadunk a szünet után… Most is így történt. A harmadik negyed első felében kizárólag csak egy csapat volt a pályán és az sajnos nem mi voltunk. Pillanatok alatt 25 pontnyi hátrányba kerültünk. Próbálkoztunk több dologgal, de igazán jó hatással csak a sorcsere volt a játékunkra, ami után ismét partnerek tudtunk lenni sokáig.

Szerettünk volna jó meccset játszani a Vasassal, akiről tudtuk, hogy papíron erősebb együttes, ezért maga a vereség ténye nem is annyira fájó. A játékunk minősége viszont annál inkább. Egy kifejezetten gyenge színvonalú összecsapást vívtunk, (ahol a győztes csapat sem sziporkázott) ráadásul három emberünk még meg is sérült… Egyedül annak lehetett örülni, hogy több játékosunk elő tudott lépni ebben a helyzetben és jó hozzáállással, kellő önbizalommal jelezni, hogy lehet rá számítani.