Óbudai Kaszások: HALÁSZ 20, MIHÁLYI 13/3, PAÁR 24, TÓTH 17/3, RAJ 20.
Cs: Daróczi 4, ZÁDOR 34, Grósz 10, Fazekas 8.

Az első percben megkértem a srácokat, hogy menjünk visszább védekezésben, mert a vendégek be sem tudták dobni a labdát a kapott kosarak után. 50:0-ra nyertük meg az első negyed úgy, hogy már ekkor is sorcseréket csináltunk, hogy mindenki ugyanannyit játszhasson. Próbáltuk megtalálni a módját, hogyan kérjünk olyat a srácoktól, hogy valamilyen kihívás legyen a dologban és tudjunk valamicskét fejlődni. A második 10 percben azt kértem a fiúktól, hogy kapott labda után maximum kétszer üthetik azt le. Így lett ez a negyed 44:0, továbbra is sorokat cserélve…

A harmadik negyedben az volt a feladat, hogy maximum egyszer lehet leütni a labdát és vagy középtávolit vagy hármast lehetett csak dobni. A tripla mutatónkon van még mit csiszolni, ez meglátszik ennek a negyednek az eredményéből is. Ezt „csak” 20:0-ra nyertük meg. A záró felvonás feladata az volt, hogy vagy továbbra is triplát lehet dobni, vagy kizárólag gyengébbik kézzel. A védekezést külön nem elemezném. Talán elég annyi, hogy egy idő után azt vettem észre, hogy a srácok nem szeretnék, ha kapnánk egy kosarat is. Tetszett a hozzáállás, még ha sajnáltam is a vendégek játékosait …

Így utólag azt kell mondjam, hogy nagyon elkeserítő és szomorú volt ezt a mérkőzést végignézni. Sajnáltam a vendégcsapat tagjait. Azt gondolom, hogy ez az egész rájuk nézve a legelszomorítóbb. Nem ők tehetnek erről, mégis nekik kell ezt elviselniük, elszenvedniük. Ezen felül nem tudom leplezni a saját csalódottságomat sem. Másfél órát fecséreltünk el az életünkből ahelyett, hogy edzhettünk volna egy hasznosat. Nagyon sajnálatos dolog, hogy Kadett korosztályban, ilyen egyáltalán megtörténhet… Hajrá Kaszások!