Óbudai Kaszások/C: HAMAR ATTILA 12, FEHÉR ÁRON 12, ZÁDOR NIMRÓD 12, Farkas Botond 8/6, Tóth Zoltán 4, Kocsis Erik 3, Wéber István 2, Fazekas Péter 2, Ács Péter 2, Samu Gergő, Huoranszki Miksa

Remekül indult a találkozó a tabellán előttünk álló KKS ellen. Szereztünk kosarat indulásból, kintről, és 1-1 után is, így elbizonytalanítottuk az ellenfelet védekezésben, hátul pedig amíg sikerült elhozni a védőlepattanókat addig kézben tartottuk a meccset. (23-13) A második negyedben forgattam a csapatot, és fiatalabbak révén a magassági fölény ekkor kijött a KKS javára akik sok kosarat szereztek közvetlen közelről vagy 2. – 3. esélyből. Az itt szerzett mindössze 6 pont azt eredményezte, hogy hátrányból vártuk a folytatást. (29-34)

A második játékrészben megint átvettük a kezdeményezést, sikerült kemény védekezéssel labdákat szerezni, és a lepattanókért is küzdöttünk hősiesen! Ennek egy 16-9-es fordítás lett az eredménye, azaz két pontos előnnyel mentünk neki a záró 10 percnek. Az ellenfél többször változtatott a védekezésén, ekkor épp 3-2-es zónát játszottak amit próbáltunk 1-1 ekkel, és kinti dobásokkal megbontani. Előbbi egész jól ment, míg sajnos a kinti pontok nem jöttek, így nem tudtunk ellépni a KKS csapatától. Ekkor idegesen játszottunk, és több hibát is vétettünk, ráadásul ismét fölénk kerekedtek a gyűrű alatt hiába volt bent szinte a legmagasabb ötösünk. 57-57 után mindent „kidobott” nekünk a gyűrű, így minimális különbséggel, de sajnos alul maradtunk.

A mérkőzés sokszor inkább hasonlított egy kötöttfogású csapat birkózó versenyhez mint a kosárlabdához, az ehhez képest befújt 28 fault-ot (a két csapat 40 perc alatt!!!) nem tudom értelmezni. Számomra csodaszámba megy, hogy nem lett komoly sérülés… A vereség ellenére minden dicséret kijár a srácoknak, mert magához képest mindenki óriásit küzdött, szó szerint minden labdáért! Bátran a tükörbe nézhetnek, mert minden tőlük telhetőt kitettek a pályára, sajnos a végjáték most nem nekünk kedvezett. Folytatás, és idei utolsó mérkőzés egy hét múlva ugyanitt.