Óbudai KA/C: Horváth, NÉMETH 26, Köcse 3, Jójárt 4, Herczeg, Gergely 2, Sárváry 2, Kőszeghy 2, Lugossy 3, Orosházi 4, Lückl 2, Tóth 4.

Már reggel sem alakult semmi úgy, ahogy szeretnénk vagy ahogyan megszoktuk. Utólag azt hiszem kijelenthetjük, hogy ez nem a mi napunk volt. 8-kor úgy dobták föl a labdát, hogy nagyjából 5 percet tudtunk melegíteni. Ez meg is látszott a teljesítményünkön, hiszen pár perc után ellenfelünk vezetett 11:6-ra. A negyed végére sikerült egyenlíteni, de a következő játékrészt is 0:8-cal kezdtük. Büszke lehettem azonban a srácokra, hiszen innen is sikerült visszajönnünk, így a félidei szünetre minimális hátránnyal vonultunk az öltözőbe.

Bár mindkét negyed vége nagyon rosszkor jött a számunkra, hiszen mindkétszer látványosan megtört a lendületünk, jól kezdtük a második félidőt. Sajnos azonban valahol a 25. perc környékén megtört a lendületünk és egyszerűen elfogytunk fizikálisan. Ellenfelünknél három olyan akcelerált játékos is volt, akikkel sehogyan sem tudtunk lépést tartani. Ők hárman 60 pontot dobtak és egyszerűen nem tudtuk megállítani őket. Hiába érkezett a besegítés, szépen betették a vállukat és akár emberrel együtt, ziccerekkel fejeztek be szinte minden támadást.

Megfelelő önbizalommal, tettre készen érkeztünk a meccsre. Az ezt megelőző fordulóban jó csapatokat győztünk le, meggyőző játékkal. Egészen a meccs hajrájáig hittünk a győzelemben. Abszolút az látszott, hogy képzettségben és technikai tudásban maximálisan fel tudjuk venni a versenyt, fizikalitásban azonban nem. Fájó volt nézni és átélni ezt a vereséget, mert amúgy a srácok tényleg megtettek mindent a győzelemért. Sajnos kénytelenek voltunk a végső sípszó után gratulálni az amúgy szimpatikus és megérdemelten sikert aratott csepelieknek. Látszott a fiúkon, hogy maguk alatt vannak, de nem volt idő búslakodni, hiszen jött a következő meccs…